– Dobar dan badnyacse! - köszönti a kiszemelt karcsú tölgyfát Brcán Krisztifor, a deszki Bánát Kulturális Egyesület elnöke. Persze, most nem elnökként, hanem családfőként jött az erdőre, hogy badnyaknak, a Megváltó születését váró karácsonyi virrasztáskor elégetendő fának valót keressen.

Esik a hó, beterít erdőt, mezőt, de nincs jeges szél. Olyan a hangulat, mint régen, amikor még a legtöbb esztendőben fehér karácsony volt. Gyerekek rohangálnak a felnőttek körül, hógolyóznak, esnek-kelnek a puha hóban. Picur, a pöttöm tacsikutya ugatva szalad utánuk.

A családfő megszenteli a badnyakot. Bort löttyint rá, frissen tört kalácsot érint hozzá, magokat szór köré. Aztán magasba emeli a fejszét, és lesújt. A fiatalok hangosan számolják, hány ütésből sikerül kivágni a fát. Minél kevesebb, annál jobb. Megdől a tavalyi rekord: idén a 21. fejszecsapásra adja meg magát a vékony, de erős törzs.

Körbekínálják a bort, a pálinkát, mindenki törhet a még meleg kalácsból. Fiatal férfiak vállukra veszik a fát – nehéz vele haladni a sűrű bokrok között. Amúgy is minden dűlőútnál, a faluba érve minden utcasaroknál illik megállni, és meghúzni a pálinkásüveget. A deszki szerb templom kertjében este 8-kor gyújtják meg a tüzet. Még mindig esik a hó, a kivilágított torony mellett fölülről a pelyhek szállonganak, alulról a szikrák szökdösnek a levegőbe. Megszólal a harang, a templom ajtajában megjelenik a helyi pap, Szvetomir Milicity, a keresztekkel és a szent zászlókkal a zászlóvivők. A férfiak vállukra emelik a badnyakot, méltóságteljesen körbe viszik a templom körül, majd a pap megszenteli.

A szentelt leveles ágakból törnek maguknak a jelenlévők. Hazaviszik, és a védőszentjük ikonja mellé tűzik, hogy védje őket a bajok ellen. A badnyak azért van tölgyfából mindenütt, ahol ez a fa megterem, mert minden fák atyjának tartják, és démonűző hatást tulajdonítanak neki. Eléneklik Jézus születésének himnuszát, majd az erős parázson elégetik a fát. Most is körbekínálják a pálinkát, a bort, a kalácsot.

Deszken a kétezres évek elején elevenítették föl a születésvárás, a badnyi dan hagyományát – együtt más régi szokásokkal. A hó miatt igazi, régi hangulata volt idén a tucin dannak, amikor szép piros almába kell harapni, és hóban megmosdani, hogy az egész új esztendőben egészségesek legyünk, olyan tiszta, szép és piros legyen az arcunk, mint az alma.

Magyar és szerb szót egyaránt lehet hallani a csapatban. Az 1920-ig döntően szerb faluban ma már csak 80-90 tagú a szerb közösség. Ebben a körben is sok a vegyes házasság. Brcán Krisztifornak is magyar az édesanyja is, a felesége is. De mind beszélnek szerbül, a gyerekeket is beleértve. A felelevenített szerb szokásokban a magyarok egy része is részt vesz – részévé válik a közösségnek. A gyerekek pedig nem olvasnak, vagy tanulnak róla, hanem megélik – a felnőttekkel együtt.

A deszki szerbek mindkét karácsonyt megünneplik. A katolikus ünnep a pihenősebb, az ortodox ünneplésen több a tenni való. Kérdezzük, hogy e felújított hagyományok szerint kell-e hinni vallásos tanokban, a szokások eredeti céljában. Brcán Krisztifor egy régi, idős papot idéz: ezer emberből egy születik feltétlen hívőnek. A többiek leginkább a közösség és az összetartozás megélése miatt vesznek részt ezeken az ünnepeken.