2021.08.18.

Az esőáztatta színpad illata

Kultúra

Kilencven éve rendezték meg először a szegedi Szabadtéri Játékokat. Története része lett a város kulturális imázsának, nemzetközi ismertséget hozott. Politikai rendszerek vele igyekeztek elfogadtatni magukat, egyszerre volt a népszínház és a magas művészet pódiuma. Kilencven évéből 20 éven át szüneteltek az előadások, később a felújítók nem akartak emlékezni az alapítókra. De a 90. évfordulós megemlékezés mindent és mindenkit számon tart.

Article image
2021.08.18.

A pandémia miatt csak plakátkiállítással emlékeztek nyilvánosan a szegediek a Szabadtéri Játékok első előadásának 90. évfordulójára. E plakátok is sokat elmondanak a Játékok történetéről – még többet az a dokumentumfilm, amelyet a Belvárosi moziban is lehetett látni, de aki kíváncsi rá, megnézheti a https://www.szegediszabadteri.hu/hu/page/show/szabadteri-90 linken. A szabadtéri születése összefonódik az 1879-es nagy árvíz emlékével, az első világháború utáni területi rendezéssel, a Fogadalmi Templom és a Dóm tér megépítésével. A Fogadalmi Templom felépítését az árvíz utáni helyreállítás lelkes hangulatában határozták el a szegediek – de az építkezés sehogy sem haladt. Csak az első világháború után gyorsult fel, amikor elcsatolták a korábbi nagyvárosok jó részét, funkcióik egy részét Szeged vette át.

Szegedre került Kolozsvárról az egyetem, Temesvárról a katolikus püspökség. Juhász Gyula költő és Hont Ferenc színházi rendező közös ötlete volt, hogy az új, nagy templom előtt nyaranta szabadtéri színielőadásokat kellene tartani. Mintául a salzburgi Dóm előtti passiójátékok szolgáltak. 1930-ban készült el a templom és a tér az árkádokkal, egyetemi épületekkel, 1931-ben tartották az első előadást Woinovich Géza Magyar Passióját.

Úgy alakult, hogy a komoly drámák és operák helyszíne lesz a Szegedi Szabadtéri Játékok. Hont Ferenc 1933-ban megrendezte Az ember tragédiáját, amelynek később sokféle rendezői értelmezése került a szegedi nézők elé.

1939-ben volt az utolsó évad, aztán a világháború és a diktatúra miatt csak húsz év múlva szólalhattak meg újra a felvonások kezdetét jelző fanfárok. A háború utáni sztálinista politika rigorózusan tiltotta, hogy templomok közelében világi művészeti eseményeket rendezzenek. Csak az 1956-os forradalom után, a Kádár János által vezetett konszolidáció jegyében vetődött fel újra a szabadtéri színház ötlete.

1959-ben meg is indult újra az előadások sorozata, de a politika még akkor is annyira utálta a Horthy-korszakot, hogy az újrakezdéskor meg sem említették, hogy közel tíz évig már működött itt ez az intézmény. Az újraindult szabadtéri igazi népszínház lett. Azért is, mert a szocialista kulturális politika jegyében nagyon sok fizikai munkás, szocialista brigádok, színházat addig nem látott vidékiek kaptak jegyet az előadásokra. Nem azért jöttek, amit játszottak, nem is feltétlenül tudták, mi az – de szokatlan, felemelő, közösségi élmény volt részt venni az eseményen. A színészek is meghatottan emlékeztek vissza, hogy amikor megjelentek a hatalmas színpadon, hatezer ember lélegzett velük szemben a nézőtéren.

Nemcsak a nézők jöttek messziről, széles körből: a fél város statisztált a látványos jelenetekben. A Turandot előadásán 400 szereplő volt egyszerre a színpadon. „Játszott a Dóm”, az épület része lett a díszletnek. Az 1960-as évek nemzedéki és politikai megújulását például Az ember tragédiája változó megközelítésű előadásai is jelezték. Állandó darab volt a Háry János és a János vitéz. Először az operaelőadásokban, majd az ide is eljutó musicalekben egyre több lett a nemzetközi sztár. Az 1960-as években a külföldi figyelem miatt a szabadtéri idején mindig lehetett húst kapni a boltokban. A következő évtizedekben a Hair, a Jézus Krisztus Szupersztár és a világhírű rock operák sora jelent itt meg magyar nyelven, magyar szereplőkkel.

Nagy szenzáció volt, amikor 1984-ben előadták az első magyar rock operát, az István, a királyt. Kevésbé sikerült magyar kísérletek sora követte, majd, már 2013-ban a színpadi újraértelmezése.

Kilencven év alatt a szabadtéri bőven túlteljesítette, amit alapítói vártak tőle: föltette a várost Európa kulturális és idegenforgalmi térképére, vendégnek és helyi lakosnak találkozást, művészeti élményt jelentett, vendéglátóknak bevételt, művészeknek feltöltődést, népszerűséget, bulit és a közönséggel való oldott találkozást. Mindig van esély, hogy elveri a szabadtéri előadást az eső. Szinetár Dóra énekes, színész, aki szüleivel kislánykora óta állandó vendég a szabadtérin, azt mondja a dokumentumfilmben: jellegzetes szaga van a szegedi szabadtéri színpadának. Semmivel sem összehasonlítható ázottkutya-szaga. Boldogság nézni, és boldogság játszani rajta.