Rendkívül népszerűek a Yu Party – Balkan Party rendezvényei Magyarországon. Szegeden például a Hungiban, a régi Hungária Szálló földszintjén kialakított „romkocsmában” tartanak koncertet több-kevesebb rendszerességgel, ahol az egykori Jugoszlávia és a Balkán régi és mai zenéit mutatják be, olykor csak lemezről, gyakrabban élő zenekarok, nem ritkán az eredeti sztárok előadásában.
Szeptemberben Budapesten, a Dűrer-kertben a Yu Party – Balkan Party szervezésében adott koncertet Alen Islamovic, az egykori Jugoszlávia egykori legnépszerűbb rockzenekara, a Bijelo Dugme (Fehér Gomb) énekese. A Bijelo Dugme bosnyák zenekar volt, egyik alapítója az Emir Kusturica-filmekből is ismert Goran Bregovic. Egyik legismertebb daluk pedig a Djurdjevdan, amelynek feldolgozása Ederlezi címen a Cigányok ideje című filmben is elhangzott. E dalt később duettben, magyarul és szerbül énekelte Sztevanovity Zorán és Rúzsa Magdi.
Alen Islamovic a boszniai Bihacon nőtt fel, jól énekelt, rajongott a Deep Purple, a Pink Floyd és a Bijelo Dugme dalaiért. Énekelt is egy helyi zenekarban, ahonnét 1977-ben hívta a Divlje Jagode („Vad Szamócák”) már jól ismert rockzenekar vezetője hozzájuk szólóénekesnek. Sikeres és ismert lett, bejárták Jugoszláviát, azonban a zenekaron belüli ellentétek miatt gyakran bizonytalan volt a helyzet. Így végül 1986-ben elfogadta Goran Bregovic invitálását, és átigazolt a Bijelo Dugmé-be – ott énekelt, a zenekar 1989-es felbomlásáig. Később, 2005-ben a nagy angolszász zenekarok példáját követve három búcsúkoncertet tartottak: Szarajevóban, Belgrádban és Zágrábban.
A közönségigény azonban változatlanul él. A budapesti koncerten jelenlegi kísérőzenekarával Islamovic a Bijelo Dugme legnagyobb slágereit énekelte: Đuđrevdan; Lipe cvatu; Ružica si bila; Hajdemo u planine; Ne spavaj, moja mala; Ako ima Boga; Plјuni i zapevaj, moja Jugoslavijo; Lažeš; Sve će to, mila moja, prekriti ruzmarin; Sanjao sam noćas da te nemam; Odlazim; Čiribibela. Ősz emberek és fiatalok – az egykori rajongók és gyermekeik, sőt unokáik – énekelték vele az ismerős dalokat.
Szegedi résztvevőktől hallottuk, hogy a közönség nagy része jól beszélt szerbül és magyarul. Az ismert, régi, kiváló zenék az idősebbekben fölidézték az egykori békés, jólétben élő Jugoszlávia emlékét. Azt, hogy akkor Zágrábban vagy Ljubljanában sem keltett megütközést, hogy a Bijelo Dugme dalai bosnyákul hangzanak föl. Főleg szerelemről, boldogságról, boldogtalanságról szóltak a szövegek.
Kiváló rockzenét játszott a Bijelo Dugme. Olyan színvonalút, mint e zene angolszász klasszikusai – mégis megtűzdelve a balkáni fülnek otthonos gyors ritmusokkal. Szerte a volt Jugoszláviában nosztalgiát keltenek ma is ezek a dalok. Sokan vannak, akiknek hiányzik az egymást kiegészítő sokféleség. Az egyik résztvevő azt mondta: ők ma is megtartják a magyar és a szerb ünnepeket is. Többletet ad a két nyelv, a kettős identitás – nemcsak a szülőknek, hanem az ilyen családban felnövő gyermekeknek is.
Másfelé is ismerős ez az attitűd a sokfelé szakadt egykori Jugoszláviában. Alen Islamovic a budapesti koncert után a skopjei sörfesztivál közönsége előtt lépett fel – ott is vele énekelte a közönség a Đuđrevdan vagy a Lipe cvatu mindenki által ismert szövegét.
