Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója föltalált egy műfajt: írók, költők, híres emberek tematikusan kiválasztott történeteit fogalmazza össze egy könyvbe. Így szerettek ők – irodalmi szerelmesköny – ez volt az első a sorban, igaz, mindjárt három kötetre való anyag állt össze a nagy érdeklődés hatására. Született aztán könyv a szerelmes levelekről, a tiltott szerelmekről, a Himnusz történetéről, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről – egyik nagyobb siker, mint a másik. A legújabb könyve – Így ettek ők címmel – a közelmúltban jelent meg. Bemutatóján – amelyre megtelt a Szegedi Ifjúsági Ház nagyterme –, Mautner Zsófi gasztroblogger meséltette az írót. Magyarországnak máig nincs megírt gasztrotörténelme – ami étel és étkezés az irodalmi szövegekben megjelenik, az jellemrajz, társadalmi leírás, gyakran szimbóluma valami másnak. Háromszáz év történetét fogja át a könyv – benne a 19. századi gasztroforradalommal, amely megváltoztatta a Kárpát-medencében az étkezési szokásokat. Az őrölt paprika az 1830-as években indult hódító útjára, korábban csak gyógyszerként használták a váltóláz ellen. Az 1860-as évek végére már rengeteg ételt fűszereztek paprikával – kicsit később pedig úgy tetszett, már a honfoglaló magyarok is paprikás kolbásszal érkeztek a Vereckei-hágóhoz. A paprikával és füstöléssel tartósított kolbász is ennek az időszaknak a sikerterméke.

A romantikus szerzők nemcsak a társadalmi, hanem a konyhai forradalomban is élen jártak. Petőfi Sándor szívesen terjesztette magáról, hogy már reggelire paprikás gulyáslevest eszik. A pesti Pilvax kávéház, ahol a márciusi ifjak gyülekeztek, hirdette, hogy náluk minden reggel kapható friss tejföl. Ez egyrészt a kávéba való tejszínt jelentette, másrészt a ma tejföl néven ismert savanykás krémet. A Pilvax az élén járt annak a divathullámnak, amelynek során a kecske- és juhtejes konyhát felváltotta a tehéntejes konyha. Petőfi egyszer azt találta írni, hogy „a szeretőmet, a franciákat és a túrós tésztát a fülem hallatára ne gyalázza senki!” Krúdy Gyula nagyon sokat írt ételekről, nyálcsordító nagy evésekről. Nála azonban ez a nosztalgia megtestesülése volt. A régi, nagyevő világ lehanyatlását fájlalta. Az evés Krúdy világában egyet jelentett a férfierővel, az egykor volt nagy zabálások fölemlegetése annak megfogyatkozását szimbolizálja.

A szegedi Tömörkény István gyakran jellemezte a tanyavilágot annak ételeivel, az ott élők étkezési szokásaival. Nála is megjelenik a paprika, amely megváltoztatta a korábbi halételek színét, ízét, karakterét. Elmeséli, miféle német nyelvi hatásra lett a paprikás halból halpaprikás. Mautner Zsófi emlékeztetett a 20. század egyik leghíresebb regényére, Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művére, amelyben a madeleine, a gyermekkori sütemény íze idézi fel az elmúlt időket. Megkérdezte, mi volt Nyáry Krisztián életében ez a „madeleine”. A töltött káposzta, felelte az író. (A szárma, amely mint tudjuk, a DKMT Eurorégió területén ugyanazt az ételt jelenti magyarul, románul és szerbül – a szerk.) Igazi globális étel, a levélbe csavart apró hús Indiából indult világhódító útjára. Erdélyben találkozott a német földről indult savanyú káposztával. Néhány évtized alatt elterjedt és rendíthetetlenül népszerű szerte a Kárpát-medencében.