A Glavaševa kuća múzeum egyike azon ritka létesítményeknek, ha nem az egyetlen a térségben, amely önállóan állítja elő italát, így igazi házigazdaként vendégül látva a turistákat és a látogatókat, mondja a múzeum házmestere, Kószó János.

— Nyolcadik alkamommal rendezzük meg az eseményt, és ahogy már elmondtuk, azért vagyunk itt, hogy kipróbáljuk az édes bort amelyet leszűrtünk. Természetesen, tervben van a pálinkafőzés is, mert nincs elegendő szőlőnk a borkészítéshez.

A rendezvény célja,hogy megmentse a régi szokásokat a feledéstől, és, hogy lehetővé tegye a fiatalok számára, hogy megtanulhassák, hogyak készítettek bort régen a szőlőből. Az idősebb generációnak is lehetősége van erre visszaemlékezni. A „Glavaševa kuća” múzeumban található egy régi darálógép és tálak is, amely hozzátesz az eredetiséghez. A borkészítés szőlőből igen egyszerű—varázslat, emeli ki Tatjana Vlaškalin, Törökbecse turisztikai szervezetének tagja, mivel, elmondása szerint soha nem lehet ugyanazt a bort kapni ugyanabból a szőlőfajtából, ugyanolyan technológiai folyamaton keresztül.

— A szüretelés kézzel történik, mert így sérülnek legkevésbé a szemek, és ajánlatos sekély tálakba vagy ládákba tenni őket, hogy ne nyomódjon össze és ne follyon ki a leve, és ne induljon be a fermentáció idő előtt. Ezután készen állnak a darálásra. Két hagyományos eljárás létezik. A legérdekesebb a szőlő taposása, mely nagy tölgyhordókban történt. A fiatal lányok, akik már házasodhattak, taposták a szőlőt, ez pedig lehetővé tette számukra, hogy megmutassák férj jelöltjeiknek, hogy szorgalmasak, dolgosak és szépek.

A hozzáértők azt mondják, az emberi láb a legfinomabb szerszám a magőrlésre, mivel az emberi tömeg nem túl nagy, így a magok nem sérülnek,hanem szétzúzúdnak. Emellett, a lábmozdulatok a levet a szőlő bőrébe keverik, így lehet elérni a maximális ízt és színt. Igy kezelik a legfinomabb szőlőt. Bánátban darálókat is használtak, így a magokat teljesen össze tudták préselni, a lé pedig kifolyt. Ezután a préselés következett, melyről a szakértők állítják, nem a legmegfelelőbb, mert a folyamat során a gyümölcsszár és más anyagok kerülnek a lébe, melyek elrontják a bor ízét.

— Ezután a lé tölgyhordókba kerül, ahol a folyamatot a természetre bízták. Tehát, itt különbözp folyamatok mentek végbe, fermentáció, a cukor alkohollá válása és hasonlók. Ez 7-14 napig tartot a fermentáció, ezután következik a szűrés, az átömlesztés és a többi tevékenység, mely a bor ápolásának folyamatába tartozik, melytől a minősége is függ. A borok, melyeket régebben otthoni felhasználásra készítettek, általában gyorsan elfogytak. Ezek tehát nem voltak nagy mennyiségek, de a tehetősebbek, akiknek több szőlőültetvénye volt, gondosan őrizte a bort tölgyhordókban, a pincében. Pontosan lehetett tudni, melyik szüretből való a bor, minden sorba volt állítva. Azt mondanám, hogy a bor nem is alkohol, hanem élelmiszeripari termék.

A bort általában ünnepségeken és lakodalmbakban itták és büszkén mutogatták, és mondhatjuk, hogy a borkészítő családok státusszimbóluma volt.