2020.02.23.

A Medve, a Bosnyák, a Didák és a Botos – újjáéledt a bajai maszkabál

Kultúra

A két világháború között minden télvégén egész Baját megmozgatta a maszkázás szokása. Igaz, akkor nem a főtérre jöttek be az alvégi és a bajaszentistváni bunyevác maszkák, hanem a belvárosi polgárok zarándokoltak ki hozzájuk egy fergeteges mulatságra. A háborúk után hosszú évtizedekre megszakadt ez a szokás, amelyet most a hagyomány újrateremtésének szándékával elevenítettek föl az új önkormányzat támogatásával a bajaiak.

Article image
2020.02.23.

A bunyevác maszkázás a többi farsangi rendezvényhez hasonlóan télkergető, tavaszváró mulatság, de alapfigurái különböznek a hasonló téltemető játékok alakjaitól. Sokcsevits Dénes kultúrtörténész, a Zágrábi Magyar Intézet igazgatója, a maszkázás felújításának ötletgazdája elmondta: négy jellegzetes karakter adja a mulatság alapját. A láncra kötött, táncoló Medve, a Medvét táncoltató, törökösen öltözött Bosnyák, az öregembert, nagypapát jelentő, de itt varázsló, vaskos tréfákat csináló Didák, meg a Medvét és a Didákot kordában tartani igyekvő Botos a négy főszereplő. A bunyevácok körében már a 18 században szokás volt a télűző maszkázás, a figurákat a mai Bosznia-Hercegovina területén lévő „őshazából” hozták magukkal. Egy időben a bosnyák medvetáncoltató ismert figura volt az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban. A bajai maszkabálon is a láncon táncoló, a közönségtől rostában aprópénzt gyűjtő Medvék voltak a leglátványosabbak. A Didák nincs egészen a helyén a mai világban, nem tudni, pontosan miből lehetne ordenáré, vaskos tréfa, amit maszk mögé bújva lehetne mondani és csinálni a nézelődő polgárok rovására. A mulatság lelke azért itt is a zene és a tánc. A tambura és a tangóharmonika adja a jellegzetességét. A maszkák természetszerűen azok közül kerültek ki, akik jól tudnak kólózni – de Baján a 2 évestől a 90 évesig mindenki beáll a körbe, aki meg még nem tud lépni, az a szülei karján kólózik. A tél idén nagyjából már el volt kergetve, verőfényes napsütésben kezdődött a tánc a Szentháromság téren.

Ahol aztán a telet jelképező Didák, aki nem csupán otromba tréfacsináló, hanem a csúnyát és rosszat jelképező púpos vénember, no meg a barna, fekete, unalmas tél szimbóluma, jól el lett kergetve. Szegény Medvék halálra táncolták magukat, holtan rogytak össze a macskaköveken, és immáron semmi sem állt többé a diadalmas tavasz útjába. A mulatság értelmét Kubatov Márton, a helyi bunyevácok egyik vezetője úgy fogalmazta meg: megerősíti a családok, rokonok, szomszédok összetartozását. Hátat fordítanak a múltnak, a télnek, a jövő, a tavasz, az új gazdasági év felé fordulnak ilyenkor az emberek.

Nyirati Klára polgármester asszony megnyitójában úgy fogalmazott: sokfélék vagyunk, akik itt élünk. Magyarok, horvátok, svábok, sokácok, bunyevácok: muszáj, hogy együtt éljünk békességben és örömben. „Újmódi” szándékok is vannak a maszkázással: ha sikerül belőle újra hagyományt teremteni, akkor olyan sikeres turistacsalogató eseménnyé válhat, mint a júliusi Bajai Halfőző Fesztivál. A bunyevácok mindig bevonták ünnepeikbe az egész családot: a gyerekek belenőttek, az idősek fájó csontokkal is egészen apró mozdulatokkal tudnak táncolni. Új motívum volt, hogy a gyerekeknek rajzpályázatot hirdettek, amelyre sokan neveztek – gyermeki fantáziával alkotott, gyönyörű színes képekkel.