2022.11.11.

A lajosmizsei rémségverseny

Kultúra

Végül az is ingyen parkolhatott a lajosmizsei boszorkányszombaton, aki nem söprűnyélen érkezett, mivel hogy a Bács-Kiskun vármegyei kisvárosban nincs is fizető parkolás. Összesen 36 boszorkány, ördög és a kaszáját lengető halál nevezett be a rémségversenybe. Beöltözés és smink előtt a boszorkányok hamvas gyermekeknek látszottak, szipirtyóhoz illő bibircsókos orrot a sminkszobában kellett ragasztaniuk.

Article image
2022.11.11.

A Lajosmizsei Boszorkányszombat vidám családi nap és jelmezverseny, kézműves foglalkozással, játékkal, bábszínházi előadással – mondja a szervező, Dudás Klára, Lajosmizse Város Művelődési Háza és Könyvtára vezetője. Hagyománya van már ennek is, idén 10. alkalommal rendezték meg – két év kimaradt a covidjárvány miatt.

Mi teszi a boszorkányt? Semmi kétség, elsősorban a fekete süvege. Meg a fekete ruhája. Meg a pókhálószerű festett ráncok, amelyek a gonoszságot varázsolják az arcára. Hozzá tartozik még a söprű, leginkább a durva vesszőseprő, vagy a kicsit szelídebb ciroksöprű – csakhogy azokkal nehéz vonulgatni a tömegben. A seprűvel mutatkozó néhány lajosmizsei boszorka csak csinos, könnyű tollseprűt hozott – nem tudni azonban, milyen messzire lehet azokon repülni.

Nagyon sokan küzdöttek az ügyességi játékok pályáján. Egy boszorkánysüvegre karikákat kellett hajigálni. Akinek fönnakadt a karikája a kalapon, papírtallérokat kapott jutalmul, amelyeket a Boszibazárban válthatott be. Ugyanez a jutalom várta azokat, akik sikeresen bedobálták a kislabdákat egy boszorkányfigura kitátott szájába. A bazárban olyan tárgyakat kínáltak a tallérokért, amelyeket a könyvtár munkatársai készítettek. Egy másik asztalnál bőrdenevéreket lehetett készíteni. Bőregeret, valódi bőrből. Nem olyan nehéz, csak jól kell összehajtogatni és kivágni a bőrt. A legnépszerűbb „kézműves foglalkoztató” a homokfestő hölgy volt. Ez a művészet olyasféle, mint a minta utáni hímzés, vagy a színező füzet. Az alap két papírlap, amelyek közül a felsőben ki vannak vágva a formák, de oda van ragasztva az alsóhoz.

Ha a részleteket külön-külön lehúzzák, akkor a helyükön ragasztóval bekent felület marad – arra kell szórni a 11 üvegtál valamelyikéből a különböző színű homokot. A végeredmény olyan lesz, mint egy színes képregényből kiemelt kocka – csak éppen a felülete smirglipapírra emlékeztet. Tanulságos figyelni, életkortól függetlenül mennyi különbség van ember és ember között: az egyiknek maszatos, zavaros, unalmas lesz a képe, a másiké majdhogynem életre kel, olyan színes, mozgalmas.

A díszteremben volt a boszis zsibongás Gazsival. Gazsi a lajosmizsei kulturális események zenei hátterét adó „Gazsi és Jani formáció” fele, elénekeltette a boszikkal az Egy boszorka van kezdetű dalt. A zsibongás gyermekbűvölő furulyás és citerás előjáték után fergeteges boszorkánytáncba torkollott, amelyen vígan mulattak kétéves boszorkány unokák és hatvanéves nagymama boszik.

Aki mindeközben megéhezett, az a művelődési ház előtt álló Boszibárból pótolhatta az elégetett kalóriákat. A Boszibárban lehetett kapni Apuka méretű hamburgert és Gyerek méretű hamburgert. Mi is végigmustráltuk a kínálatot, és a magyar boszorkányok kedvenc táplálékát, az ízes palacsintát választottuk. Sajnos, ezt nem lehetett papírtallérért kapni, a hozzá mindinkább hasonlító forinttal kellett fizetni érte.

Mielőtt bevonultunk volna az impozáns színházterembe, megnézni a rémségek parádéját, megtekintettük a boszikunyhókból összeálló kiállítást. Olyan volt, mint megannyi miniatűr betlehem, egyik szebb és színesebb, mint a másik. Dudás Klára igazgató asszony azt mondta, ez is versenynek indult, de annyira jók lettek a versenyművek, hogy mindenkit díjaznak. Ugyanez a bírálati elv a rémségversenyen is működhetett volna – összesen 36 rémség vonult föl a kifutón. A legkisebb boszorkányok az anyukájuk kezét fogva merészkedtek a világot jelentő deszkákra. Az ördög-boszorkány fekete misés hagyományok erotikáját csak néhány kamaszlány tépett jelmeze idézte. A boszorkányégetés hosszú történelmi árnyéka pedig egy pillanatra sem vetült rá a lajosmizsei boszorkányszombatra. A zsűrielnök maga is boszorkánykalapban mustrálta a versenyzőket – nem idézzük, ki lett a győztes, mert valójában mindenki az volt.