A Móra Ferenc Múzeum először írt ki fotópályázatot, amelyen azt várták a jelentkezőktől, hogy sajtófotó-jellegűen mutassák be Szeged és Csongrád-Csanád vármegye helyszíneit, eseményeit, jellegzetes figuráit. Nemcsak hivatásos sajtófotósok jelentkezhettek, hanem bárki, aki készít ilyen karakterű képeket. Végül 42 személy küldött be pályázatot, összesen több mint 350 képet. A hivatásos sajtófotósok többsége óvatosan távol maradt – de a pályamunkák színvonalán ez nem látszik. Három alkotót díjazott a zsűri, amelyben két fotós és egy „szöveges” újságíró döntött a díjakról, és arról, hogy melyik 70 fotó kerüljön a falakra.
Bakos András újságíró
Mit jelent ma az, hogy sajtófotó? És hogyhogy szinte bárki képes „sajtófotó-jellegűen” bemutatni a világot? Bakos András újságíróval, a Magyar Narancs hetilap Algyőn élő riporterével, a zsűri „nem fotós” tagjával jártuk körbe a kiállítást. Azzal kezdte, hogy a fotótechnika fejlődésével, az online médiafelületek elterjedésével változik a sajtófotó – de a lényege azonos marad: meséljen el valamilyen történetet, emberekről, látsszon rajta az ember, vagy valamilyen lényeges dolga! Ezen túlmenően nem sokat számít, hogy végül megjelenik-e az alkotás valamilyen „újságban”.
Doba Krisztina: Szenior úszóverseny 1.
Tóth Balázs: Napos Lapos
Bakos András szerint látszik, hogy az alkotók többsége valamilyen szinten tanulta a fotózást, és kedvtelésből rendszeresen fotózik. Nagyon változatosak a témák, a nézőpontok, mégis visszaadják a várost, a vidéket, a helyszíneket és az embereket. Vannak jellemzői a témaválasztásnak. Kedvelt téma a szökőkút, ahogyan emberek – bár nem különösen ajánlott – fürödnek, napoznak, a gyerekek rohangálnak a szökőkútban. Kedvelt fotócélpont a sport: a Pick Szeged kézilabdacsapat sikerei, sztárjai. Sokan fotózták az adventi vásárban az óriáskereket. Vagy városképi jelentőségű figurákat: például a Klauzál téri kutyás hajléktalant.
Ilonka Réka: Szegedi advent
Dobó János: Fény és árnyék
Jól megfigyelhető változás, hogy a mai online médiában a fotók leggyakrabban a mobiltelefon kicsi képernyőjén jelennek meg. Ott csak kevés, de nagyon erős jelnek lehet hatása. Régen úgy tanították, hogy minden képen illik lennie embernek – az a mértéke, nagyságrendet jelző viszonyítása alapja minden másnak. Ma jogi szempontból is csak azt lehet fotózni, aki egyáltalán hozzájárul, idegen emberek képmását alig. Beszédes helyek, feliratok válnak a tényleges sajtófotó témájává – ez jelezi például a szegeder.hu portálon megjelenő képeket.
Szűcs Dániel: A Cserepes sori piac utolsó napja
A fotók egy része kimondottan követ régi hagyományokat: a viseletbe öltözött juhász, akit valószínűleg a hódmezővásárhelyi állattenyésztési bemutatón örökíthetett meg a fotós, de az a kép készülhetett volna 30 éve is. Van kifejezetten dokumentarista alkotó is, az első díjat elnyerő Fajka Cecília Nóra meséje című sorozata a mai korban követi egy, a dél-alföldi hagyományok szerint élő nő életét, rendre visszatér hozzá, új és új helyzetekben fotózza. Kortalan, mégis nagyon ütős a kerekes székben ülő idős nő, arca nem is látszik, csak göcsörtös kezében a kevés gyönyörű földieper.
Fajka Cecília: Nóra meséje1.
Iványi Aurél: Gyümölcsnap
Bakos András bízik abban, hogy valóban hagyományt teremt a Móra Ferenc Múzeum a pályázattal, és azzal, hogy ilyen szélesre nyitja a lehetőséget a fotóval alkotók előtt. Úgy véli, a kiállítás színvonala meggyőzi azokat a professzionális sajtófotósokat is, akik ódzkodtak a mostani felhívás nyomán beadni a képeiket.
