A Dél-Alföldön és a Vajdaságban ez még nem a hétköznapok késhegyre menő vitája, de az itt működő állattenyésztők jövőjét is érinti: tavaly október 20-án az Európai Parlament (EP) kis többséggel elfogadta, hogy az állati eredetű termékek bevett nevét azok vegán (növényi eredetű) utánzataira is használni lehessen. Így lehet vegaburger, vegasteak, vegán kolbász – nem kell már első látásra tisztázni, hogy a másféle alapanyagból készült termékek nem azonosak azzal a kulináris és kulturális tartalommal, amit az ismert és bevett elnevezések jelentenek.

A végső döntés még hátra van: azt a tagállamok kormányfőiből álló Európai Tanács hozza majd meg, és alkalmazásáról tagállami keretben döntenek. Az európai mezőgazdasági termelők legjelentősebb érdekvédelmi szervezete, a Copa-Cogeca, többek között a Magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezésére már az EP-szavazás másnapján kampányt indított a döntés megváltoztatása érdekében „Ceci n’est pas un steak”, azaz „Ez nem steak” jelszóval.

Összetett vita előzte meg, és követi az EP szavazását, amelynek tétje nem az, hogy állítsanak-e elő, forgalmazzanak-e állati termékeket nem tartalmazó ételeket, hanem az, hogy használható-e ezekre olyan elnevezés, amely fölkelti az eredeti hústermékekhez kötődő kedvező képzettársításokat. A „növényi kolbász” támogatói egyrészt az állatvédelemmel, az állatok jogaival foglalkozó szervezetek, amelyek a fejlett világban egyre nagyobb lobbierővel rendelkeznek. Vegánok azok, akik nem fogyasztanak állatok bármilyen felhasználásával készült táplálékot. A vegetáriánusok tejet, tojást, olyan termékeket elfogadnak, amelyek előállítása nem jár állatok megölésével. Becslések szerint a húst nem fogyasztók aránya világszerte 4 százalék körül van, a legfejlettebb országokban – például Svédországban és Svájcban – a legmagasabb. Szövetségeseik a fenntartható fejlődés hívei, akik szerint az emberiség túl sok húst eszik, ami egészségügyi problémákat okoz, és túl nagy ökológiai lábnyomot idéz elő.

Ellenlábasaik az állattenyésztők, akik szerint (főként Európában) nagyon erősen odafigyelnek az állatjóléti szempontokra. Ugyancsak nagyon szigorúak az élelmiszerbiztonsági előírások. Érdekképviseleteik úgy vélik: a hagyományos elnevezéseknek a vegán ételekre való kiterjesztése félrevezeti a vásárlókat. Egy részük az olcsóbb ára miatt veszi meg, de azt hiszi, hogy tényleg kolbászt vásárol. Másokban az elnevezés azt az érzetet kelti, hogy a vegán élelmiszerben ugyanazok az élettani összetevők vannak, mint az eredeti húsételekben, amelyeknek a nevét – szerintük félrevezetően – használni akarják.

A dolgok neve közös kulturális örökséget takar, ennek értékeit akarják kisajátítani azok, akik nem a saját nevén, hanem a hagyományos nevekre rátelepedve akarják a fogyasztó elé vinni a növényi eredetű termékeket. Az állattenyésztők szerint az ilyen elnevezés a fogyasztók pontos tájékoztatását veszélyezteti. Valójában nem is csak állatjogi és egészségügyi megfontolások állnak mögötte, hanem a kereskedelem profitérdeke.