A kereszténység legnagyobb ünnepe, a Jézus kereszthalálára emlékező és feltámadását ünneplő Húsvét negyven napos böjti felkészülési idővel kezdődik, és a nagyhét liturgikus eseménysorozatával jut el a Húsvét vasárnapi feltámadásig. A Nagyhét kezdete Virágvasárnap: a templomokban többek között a barkaszentelés kötődik hozzá. A vallásos hit szerint a megszentelt barkának gyógyító hatása van, és ha a földbe tűzik, elűzi a férgeket. Ez a szokás ma is él, és még a nem vallásos emberek is vesznek barkát – húsvéti dekorációnak.

Vukov Anikó Veronika, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzkutató munkatársa mondta el portálunknak, hogyan kerültek át a pogány tavaszünnepek jelképei és szokásai a keresztény liturgiába, majd lettek részei a népi hiedelemvilágnak. Arról is beszélt, mi maradt meg belőlük a mai elvilágiasodott korban.

Nagycsütörtökön „a harangok Rómába mennek”, vagyis elnémulnak. Jézus Olajfák hegyi virrasztásának emlékét őrzi a nagycsütörtöki virrasztás, vagy az a szokás, hogy egyházi személyek szegény emberek lábát mossák meg. A Nagycsütörtököt „zöld csütörtök” néven is említik – a nagyböjt részeként zöld növényből, sóskából, spenótból készült ételeket fogyasztanak. A nagypénteki szigorú böjtöt a mai napig sokan tartják – még azok is, akiket nem a bűnbánat és a mély gyász indít erre.

Nagypénteken tilos volt dolgozni. Nem sütöttek kenyeret, mondván, hogy az „kővé válik”. Nem mostak ruhát, mert aki ilyet magára vesz, „abba belecsap a villám”.A férfiak kereplővel járták a határt, hogy elűzzék a földekről az ártó erőket. Friss kútvízzel vagy patakvízzel mosdottak, és az állatokat is lefürdették – ez védett a betegségek ellen.

Nagyszombaton újra megszólalnak a harangok, víz- és tűzszentelés van a templomokban. Húsvét vasárnap a feltámadás és az öröm napja. Megszentelik a kalácsot, a sonkát és a bárányhúst. Amit a testébe bevisz az ember, az is tisztuljon meg. A szentelt kalács morzsájából az állatoknak is adtak. A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfákra, hogy elűzze a kártevőket, és bőséges legyen a termés.

A leginkább élő szokás a Húsvét hétfői locsolkodás. A 17. század kezdetétől tartja magát ez a termékenység-varázslat, amely ma is, a vallástalan embereknél is kiemelt társasági esemény. Hogy miért jelképe a Húsvétnak a tojás? A tojás az emberiség egyik legősibb szimbóluma: születés-temetés, megújulás, feltámadás – ezeket a jelentéseket hordozza. Azért piros, mert az a vér, az élet színe. A rá festett motívumok is ezt erősítik: levelet, életfát, keresztet szoktak a héjára felvinni.

A húsvéti bárány Jézus, a feláldozott istenfiú szimbóluma. Ám a szekularizált világban a legismertebb húsvéti jelkép a nyúl. Mi köze a nyuszinak a feltámadáshoz? A néprajzosok sem ismernek biztos választ. Talán a szaporasága miatt került át a pogány hagyományokból a keresztény ünnepekre. De az is lehet, hogy egyszerű félrefordításról van szó: eredetileg gyöngytyúkot ajándékoztak az emberek Húsvétra, és a német nyelvterületen e két állat neve hasonló.

Húsvétkor gyakran azok is elmennek templomba, akik máskor nem szoktak. A természet megújulása, Jézus halála és feltámadása az örök remény szimbólumaként szerepel nemcsak a hívek számára, hanem a keresztény gyökerű kultúrákban is.