Mendler Ferenc harmonikája jóval idősebb, mint ő maga: 113 éves. Úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Tisztítani, ápolni kell, hetente egyszer megmozgatni. A nagyapja és az édesapja is játszott rajta. A hajósi férfi kamasz korában alapító tagja volt az 56 éve alakult tánccsoportnak, azóta is zenél a táncosoknak. Lakodalmakban, újévi, farsangi és szüreti mulatságokon is muzsikál – amikor már vége volt a hajósi kastély udvarán tartott idei harmonikás találkozónak, újra kiállt a lépcsőre, és olyan örömmel zenélt, hogy a közönségnek nem volt kedve hazamenni.
Kübler Istvánra emlékeztek az idei találkozón. A nemrég elhunyt kovácsmester, muzsikus és szőlőtermesztő élete szinte egybe sűríti a magyarországi sváb kisebbség sorsfordulóit. Az elemi iskolában kitűnő tanuló volt, de a család szegénysége miatt 13 évesen béresnek kellett állnia. Vaskúton nagyon nehéz sorsa volt, Garán, egy másik sváb nagygazdánál viszont jobbra fordult az élete. Egy vándor muzsikus érkezett a faluba – az ő hatására döntötte el, hogy megtanul harmonikázni.
Visszatért Hajósra, és kovácsinas lett. Mikor megkapta a segédlevelet, 1944-ben svábként bekényszerítették az SS-be. Túlélte a háborút, a szovjet hadifogságot, de mire hazatért, a családját kitelepítették Németországba, házukban felvidéki telepesek laktak. A mesterénél húzta meg magát. De béke lett, az élet élni akart, a fonóban muzsikusra volt szükség. Ott harmonikázott, és ott ismerte meg későbbi feleségét is. A zenésznek muzsikálni kell, nem ér rá a bálban táncolni és udvarolni – de azért összejöttek, és több mint 60 év után csak a halál választotta el őket egymástól.
1957-ben visszavásárolta a házukat. Kovácsmester lett, tanácstag, az önkéntes tűzoltók parancsnoka. A szocialista rendszertől kitüntetést kapott, és jutalmul elvitték nyaralni a Szovjetunióba. Minden lehetséges alkalommal játszott a harmonikáján. A Hajósi Hagyományőrző Énekkarral Budapesten, a Művészetek Palotájában zenélt – 93 évesen is lámpalázas volt fellépés előtt. Idős korában délelőtt a szőlőben dolgozott, délután a turistáknak muzsikált a hajósi Pincefaluban.
A gombos harmonika, más néven sramliharmonika valamivel egyszerűbb, mint a billentyűs. Mendler Ferenc mutatja, hogy a dallamot is, a kontrát is gombokkal lehet játszani. Az övé „hat váltós”, amikor egy gombot megnyom, elől négy, hátul két síp szól egyszerre. Ha kifelé nyitja a fújtatót, más hangot ad, mintha összefelé nyomja. Három-négy gombbal el lehet játszani egy dalt – de nem szabad téveszteni, mert azt mindenki meghallja.
Ma is készítenek Hajóson gombos harmonikát. Schön Ferenc asztalos mester „leutánozta” a régi harmonikák fa alkatrészeit. A kézzel készült sípokat és a fújtatót Szlovákiából hozzák. Fiataloknak is készít harmonikát, de sajnos kevesebben veszik kézbe a hangszert, mint ahányan az életük végén leteszik.
A harmonikások korelnöke Kübler István után a 93 éves Wiedner János lett. A zenészek jó része énekelni is szokta a dallamot – Wiedner Jánosnak a hangja már elveszett, de ujjaiban a sok évtizedes tudás ma is eleven. Meg az az életöröm, ahogyan a közönség tapsát fogadva magasba emeli a rendezőktől kapott virágcsokrot.
