Hogyhogy Isztambulban is azt eszik, amit mi Szabadkán? – kérdezte Kern Ágnes, amikor fiatalon először járt a török nagyvárosban. Hát persze, a sok évszázados török uralom rajta hagyta a nyomát a meghódított területek konyháján is.

A húsleves afféle „magyar dolog”, az Osztrák-Magyar Monarchiához kötődik. A Vajdaságban „gyógylevesnek” is hívták, meg úgy, ahogyan a magyarok ma is emlegetik: „erőleves”. Szerbiában, Bulgáriában több volt a halleves – húslevesnek látszik az is, nem piros lében úsznak a haldarabok, mint a magyaros halászlében. Ha már leves: Kern Ágnes kedvence a csorba, a savanyú leves, különösen ha abba egy kis tüdőt is tesznek.

Miben különbözik a balkáni konyha például a magyartól? Több zöldséget és tejterméket használnak, emiatt könnyebbnek, egészségesebbnek érezni az ételeket. Másféle a sajt, mint Magyarországon. A hétköznapokon a „meze”, a sok kis falatból álló előétel lehet akár fő étkezés is. A muzulmán hatás miatt kerülik a disznóhúst. A baromfit szeretik, de inkább hétköznapi ételnek tartják.

A balkáni gasztronómia csúcsételei az ünnepekhez kapcsolódnak, amikor megadják a módját: egy ebéd órákig is eltart. Nemcsak sós, hanem édes előételeket is tálalnak. A szerbek kedvence a cukrozott szeder. Abból csak egy kanállal szabad enni, ha azt akarja az ember, hogy megjöjjön, és ne mindjárt el is menjen az étvágya.

Szeretik a nehéz húsokat. Marhacombbal eszik a zsenge báránybordát. A Balkán bárányai a hegyi legelőkön nőnek, illatos füveket és virágokat legelnek. A birkának lehet faggyús a húsa – a bárányé sohasem. Sok olívaolajat használnak, köretnek padlizsánt, paprikát. A saláta is köretként jelenik meg – isteni a paradicsomos babsaláta, a juhtúrós padlizsánsaláta.

Az ajvárt szinte mindenhez lehet használni, és egyre többen ismerik. Nem úgy a kajmakot, amely egyfajta tejszín, a tej zsírja, amely reggeli ételként és hal- vagy húsételek kiegészítőjeként is élvezetes.

A balkáni édesség rettenetesen édes. A baklavában például kilószám használják a cukrot – használták már 100 éve is, amikor nehezen megfizethetően drága volt. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a meleg éghajlat miatt. A cukor ugyanis tartósít. A folyékony cukorral-mézzel átitatott baklava kibírja azt a meleget, amelyen a bécsi-budapesti vajas-tejszínes torták órák alatt megromlanak. És még valami: az édességet – a nagyon édeset pláne – nem „zabálni” kell, hanem csak az íze miatt enni belőle egy keveset. Lezárni vele a két-háromórás, gyomrot próbáló ünnepi ebédet.

A Kolo Központ süteménye a hódmezővásárhelyi Marcipán Cukrászda terméke lett. A közönség díját a mórahalmi Tóth János Szakközépiskola tanulói nyerték. Noha minden versenyző asztalán lehetett baklavát kóstolni, a mórahalmi közönség alighanem túl édesnek találta – egyik díjat sem baklavával nyerték el.