Érdeklődő laikusként azt gondolná az ember, hogy a Medárd utáni nagy esők végre megszüntették az aszályt, sőt, a csapadékvíz visszatartásával most lehetne tartalékot képezni a későbbi, szárazabb időszakra. Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) igazgatója azonban figyelmeztet: csapadék és csapadék közt különbség van. Igaz, hogy június folyamán a Hátságon az éves csapadékmennyiség egyharmada hullott le, de az őszi gabonákat olyan időszakban érte a nagy eső, amikor már vajmi keveset tudtak belőle hasznosítani, sőt a nedvesség hátráltatta az aratást, és rontotta a minőséget.
Vízgazdálkodási szempontból persze nagyon hasznos volt a csapadék. Ám az, hogy végül mennyi marad meg ebből a talajban, függ a talaj szerkezetétől és az alkalmazott agrotechnikai megoldásoktól. Homoktalajba azonnal beszivárog a víz, nem képes megtartani. Ha csak a talaj felső rétegét forgatják, de azt gyakran, akkor akár fizikailag is elválhatnak a megművelt és a mozdulatlan rétegek, a talaj víztároló képessége emiatt is elégtelen lesz.
A Hátságon nagyon nagy a párolgási veszteség – egy évtized folyamán akár 4-5 esztendőben is több víz párolog el, mint amennyi csapadékként lehull. A növényborítás sem mindenkor tesz jót: az erdőtelepítés nyomán a lombokon keresztül fokozottan párolog el a talajból a víz.
A szakma ma már egységes annak megítélésében, hogy a lehullott csapadékvizet vissza kell tartani ott, ahol az nem veszélyeztet lakott területet. Kiterjedt monitoring rendszerek működnek, sok és pontos információ áll rendelkezésre. Ezek módosítottak néhány korábbi téves elképzelést. Kiderült, hogy az utóbbi időben már nem csökken, inkább stagnál a talajvíz szintje. Nem tudni pontosan, hogy a szint csökkenéséért felelőssé tett csőkutakon pontosan mennyi vizet emelnek ki a gazdálkodók és a háztartások. A csatornákban visszatartott víz javítja ugyan a talaj vízháztartását, de hatása csak néhány száz méteres sávon észlelhető.
Az ATIVIZIG nemcsak a csapadékvíz teljes mértékű visszatartásában partner, hanem ahol erre lehetőség van, támogatja a tisztított használt vizek felhasználását a talajvízszint emelésére. A Homokhátságon a meglévő vízkormányzási műtárgyak használata mellett újakat is terveznek és építenek. Üdvös lenne, ha egy-egy területen a gazdák összefognának, és közösen létesítenének például víztározót.
Nagyon sok múlik az emberi tényezőn. Van olyan mikrotérség, ahol 90 gazda összefogásával létesült víztározó, de nem tudják használatba venni, mert egy valaki, akinek a területe érintett, nem járul hozzá. A hatályos jogszabályok szerint ma ezt megteheti.
Évtizedes probléma a műtárgyak rongálása. A zsilipek fém alkatrészeit a vasgyűjtőbe viszik, a fát tűzrevalónak. Az elkövetők csekély haszna eltörpül az okozott kár nagysága mellett. Sokat segíthetnének a mezőőrök, vadőrök, a területen élő gazdák, hogy leleplezzék a tetteseket, mert a lebukás esélye visszatartó erőt jelentene.
A lehulló csapadékvíz visszatartása mellett más, nagyobb feladatot jelentene a hiányzó vízkészletek pótlása. Erre is léteznek műszaki megoldások, éppen a magyar-szerb IPA-program támogatásával zajlik egy kísérleti projekt, ám Kozák Péter hangsúlyozza: ehhez olyan célterületeket kell választani, ahol a vízpótlás révén megtermelhető javak haszna hosszabb távon fedezi a ráfordításokat.
