A közelmúltban ünnepelték a Magyar-Szerb Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásának 10. évfordulóját. A tíz esztendő valójában húsz, hiszen 1999 és 2009 között is építették a gazdasági kapcsolatokat, csak akkor még nem országos szervezetként, hanem a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyik osztályaként működtek. Török György vállalkozónak, a vegyes kamara elnökének mindkét országban van cége. Az ő segítségével tekintettük át az elmúlt időszakot.

A Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyei, továbbá a budapesti kereskedelmi és iparkamara, valamint 26 ismert magyar cég – köztük olyanok, mint a MOL, a CBA, az Unicredit Bank, a Fornetti – lett az alapító tagja a Magyarország és Szerbia gazdasági kapcsolatait építő közös szervezetnek. Ezek a vállalatok befektetnek és terjeszkednek Szerbiában. Termékeiket, szolgáltatásaikat ismerik és kedvelik nemcsak a magyarok lakta területen, hanem az egész országban.

A politikai helyzet stabilizálódásával összhangban javult Szerbiában a gazdasági környezet. Török György a külföldi befektetők számára fontos két szférát emelt ki példaként: a bankszektort és a szállítmányozást.

A délszláv háborúk előtti Jugoszláviában a bankrendszer lényegesen fejlettebb volt a magyarországinál. Igaz, a háborúk idején súlyos csapások érték, de a kiváló szakemberek munkájával, tudásával magas színvonalon szerveződött újjá. A szállítmányozásban sok a szerbiai cég, erős a verseny, ami kikényszeríti a kiváló szolgáltatást. A magyar befektetők rendre a határhoz közel alapítanak először vállalkozást – ott ahol még nincsenek nyelvi nehézségeik. De Szabadkáról is el lehet érni az egész ország piacát – nem beszélve arról, hogy egy idő után sokan elmerészkednek akár Dél-Szerbiáig is. Gond viszont, hogy már Szerbiában is munkaerőhiány van. A szabadkai ipari parkban, ahol számos cég végez nyugati piacra bérmunkát, és a kereslet miatt két műszakban is lehetne termelni, nem találnak hozzá elég embert.

Az előnyök kölcsönösek: ha egy szerb vállalkozó Szegeden alapít céget, az már az Európai Unión belül van, az uniós kedvezményeket maximálisan ki tudja használni.

Vajdaságban a kiváló adottságok miatt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nagyon erős. Itt is nagy a verseny, érvényesülnek a szabadpiaci viszonyok. Van átrendeződés – sajnos megszűntek egykori nagyhírű üzemek és termékek. Kiveszett a piacról például a legendás Csóka (Coka) krém. De biztosan lesznek identitáshordozó új termékek. Az ajvár látszik ma ilyennek. A hagyományos szerb ételek, a csevapcsicsa vagy a pljeskavica tálalása például akár étteremben, akár családi konyhán elképzelhetetlen ajvár nélkül.

Egyre kevésbé riasztja a befektetőket a háború emléke. Aki beszél szerbiai emberekkel, maga is meggyőződhet, hogy nem akarnak háborút, revansot – szeretnének biztonságban, jól élni. Ezzel együtt nemcsak nyugat-európai nagybefektetők érkeznek Szerbiába – nemrég írták alá egy kínai gumigyár alapító szerződését, amely Nagybecskereken (Zrenjaninban) épül majd fel.

Török György szerint szűnőben van az a hozzáállás is, hogy a magyar vállalatok inkább Nyugat-Európában próbálnak piacot keresni a termékeiknek. Könnyebb a magyar termékeknek piacot nyitni Szerbiában, mint Németországban. Sokan járnak Magyarországra bevásárolni, fürdőkbe, tanulni, rokont látogatni – így megismerik és megkedvelik a magyar árukat.

A gazdasági kapcsolatok szempontjából is jó lenne, ha Szerbiát minél előbb fölvennék az Európai Unióba. Csak egy az előnyök közül, hogy akkor nem Röszkénél lenne az unió külső határa, és kevesebbet kellene várakozni. Jelenleg ez az egyetlen dolog, amely mérgezi mind az idegenforgalmi, mind a gazdasági kapcsolatokat a két ország között.