Juhos Csaba példája nem egyetlen ugyan, de inkább kivételesnek számít. Nem sikerült jól a rendszerváltozás Magyarországon a gyümölcstermesztő ágazatban dolgozóknak. Az Európai Unió pénzzel és jó gyakorlatok felmutatásával támogatja a termelői értékesítő szervezeteket (tész), hogy a családi gazdaságok összefogva erősebbek legyenek az értékesítéskor. A nyugat-európai országokban a termelők értékesítő szervezetei kemény piaci partnerei tudnak lenni a nemzetközi áruházláncoknak.

Ehhez azonban az kell, hogy az áru kellően nagy része fölött rendelkezzenek, maga az áru jó minőségű, egységes, versenyképes legyen. A termelői értékesítő szervezeteknek a támogatás fejében alá kell vetni magukat a szigorú állami ellenőrzésnek. Magyarországon a tészek azért nem törtek át, mert míg a piac más szektoraiban gyenge az ellenőrzés, a tészektől számonkérik a számlázást, pontos adózást. Ez komoly versenyhátrány egy olyan piacon, ahol 27 százalék az áfa, a zöldség és a gyümölcs 30-40 százalékát pedig fekete forgalomban értékesítik.

Az adóelkerülés lehetősége miatt nem olyan erős az ösztönzés a termelés korszerűsítésére. Juhos Csaba elmagyarázza, hogy például a meggytermesztők inkább a konzerviparnak, illetve a fagyasztóknak alkalmas fajtákat és minőséget termelnek. A világban azonban csökken a kereslet ezek iránt. A fogyasztók szezonon kívül is inkább a friss gyümölcsöt keresik – az áruházláncok pedig akár a föld túlsó oldaláról is képesek azt a helyükbe hozni.

Megvannak a szakmai módszerek, hogyan lehetne szintet lépni. Új fajták, korszerű tápanyag-ellátási eljárások, eredményesebb metszési technológiák – csakhogy mindegyikhez befektetés kellene. Pénzügyi is, és tanulásbeli is. Sokan nincsenek tudatában, mekkora előrelépést és nyereséget hozhatna ez, de akik képesek fölmérni, azokat is riasztják a nehézségek: a tőkehiány, a munkaerőhiány, a gazdasági bizonytalanság. Noha nem a tészek feladata lenne, a Juhos Csaba által vezetett Fresh Fruit Tész téli szakmai képzések, a júniusi Meggyfesztivál szakmai konferenciája, számos továbbképzési lehetőség, utazás elérhetővé tételével felkínálja ezt a lehetőséget, megpróbálja „kinyitni a világot”. Kívülről úgy látszik – és ezt igazolja a kitüntetés is –, sikerrel. A kitüntetett – noha nagyon örül az elismerésnek – mégsem teljesen elégedett, mert ő meg nemcsak a kihasznált, hanem az elszalasztott lehetőségeket is jól látja.

Az elismerés nemcsak a sikeres gazdálkodónak és gazdaságszervezőnek szól, hanem a társadalmi felelősségvállalást is díjazza. Juhos Csaba laudációjában e tevékenységeinek felsorolása talán még hosszabb, mint gazdasági munkásságáé. Iskolai alapítványt, kézilabda klubot vezet. A szintén általa vezetett Civil Műhely Egyesület pedig 2006-os alapítása óta kulturális programokat szervez a kisvárosban. Olyan programokhoz szerez szponzorokat, amelyeket e kistérségben piaci alapon nem lehetne megszervezni, ám így mégis láthatja őket a közönség.

Mondanánk, hogy a sikeres vállalkozó és gazdaságszervező az e téren szerzett tapasztalatait a felelősségét felvállaló jómódú polgárként most már a közhasznú, a közösség javát szolgáló feladatokra is kiterjeszti. Juhos Csaba azonban jelzi: ő bölcsészkart végzett, és nem a kulturális életbe keveredett be vállalkozóként, sokkal inkább a mezőgazdasági munkába a szülei révén. De tény, hogy nagyon aktív e területen is. Nemcsak „felelősségvállalásból” teszi ezt, hanem, mert „én magam is nagyon szeretek ezeken a rendezvényeken részt venni.”