1980-ban Rómában rendeztek először olyan nemzetközi konferenciát, amelynek előadói a külföldi munkavállalók létszámát, életkorát, képzettségét, motivációit és hazatérési hajlandóságát elemezték. Ki megy el, miért megy el, mitől függ, hogy sikeres vagy kudarcos lesz a külföldi munkavállalás, ki tér vissza, és mit kezd magával ez után? Ezt kutatták, először az olasz, majd a spanyol, portugál, görög, 2004 után pedig a lengyel, román, bolgár munkavállalók körében. Jugoszláviát és utódállamait is érinti a folyamat, ahogyan – bár a korábban említetteknél kisebb mértékben –, Magyarországot is.
Nem mindenütt készült azonban olyan átfogó felmérés, mint Magyarországon, ahol Obádovics Csilla és Kulcsár László az 1990 és 2016 között külföldön munkát vállaló, majd hazatérő 140 ezer ember adatait dolgozta fel. Azért 2016-tal végződik a kutatás, mert akkor volt az a mikrocensus, amely két népszámlálás között képet ad a népességi változásokról. A „kis népszámlálás” adatait célzott kérdőíves vizsgálatokkal egészítették ki. Frissebb adatok a 2022-es népszámlálás adatainak részletes feldolgozása és publikálása után várhatók.
Bár a különböző társadalomtudományi műhelyek némileg eltérő tipizálást és fogalomkészletet használnak, az egyértelmű, hogy elsősorban a fiatalabbak, képzettebbek szánják rá magukat a külföldi munkavállalásra, a jobb fizetés érdekében. A hazatérés indokai közé tartozik, ha kudarcot vall külföldön a munkavállaló, ha olyan tudást szerez, illetve megfelelőnek látszó tőkét halmoz fel, amellyel otthon is sikeres vállalkozást indíthat. Gyakori indok az érzelmi veszteség: az idegenben dolgozó emberek nem alakítanak ki új kötődéseket, hiányzik nekik a családjuk, az otthoni baráti körük. Az idősebb munkavállalók egy része a nyugdíjkorhatárt elérve tér haza, mert otthon némileg olcsóbb az élet és ismerősebb a környezet.
A kérdőíves válaszok szerint nem kevés azon hazaköltözők száma, akiket itthon is csalódás ér. Továbbra sincs állás a lakóhelyükön, vagy a hazai jövedelem sokkal alacsonyabb a külföldön megszokottnál. Az „innovatív” „tudáshasznosító” hazatérők száma és aránya lényegesen kevesebb annál, amit a nyilvánosságban gondolnak erről. A vizsgálatban szereplők mindössze 12 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Ha a külföldi munkavállalás otthoni hasznát vizsgáljuk, lényegesen fontosabb tényező a hazautalások összege, amely Magyarországon és a környező országokban a GDP 3 százaléka körül mozog. Ez főként az otthon maradottak fogyasztásnövekedésén keresztül élénkíti a gazdaságot.
Az említett kutatás szerint a hazaköltözők körülbelül 80 százaléka a korábbi lakóhelyére tér vissza. A fiatalabbak, a stabil párkapcsolatban élők és a „tudáshasznosítók” költöznek el, ők is jellemzően a vármegyéjük székhelyére, vagy a közeli, fejlettebb városokba. Nagyon sok munkavállaló a gyengén fejlett, mezőgazdasági jellegű, kisebb településekről indul útnak. Az általuk külföldön szerzett erőforrások nem elegendőek ahhoz, hogy visszatérve érdemi változásokat idézzenek elő, arra azonban igen, hogy az érintett személyeket valahol másutt kedvezőbb helyzetbe hozzák.
A kelet-közép-európai országokban tapasztalható, esetenként jelentős és tartós népességvesztés felveti azt a kérdést is: kik azok, akik sikeresen beilleszkedtek a fogadó társadalomba, és ők mit terveznek a jövőjükkel? Figyelmeztető, hogy az utóbbi években nagyjából minden hatodik magyar gyermek külföldön született.
