Az emelkedő infláció kapcsán került reflektorfénybe a baromfi- és a sertéshús ára. Jelenleg mind Magyarországon, mind Szerbiában korlátozzák átmenetileg az alapvető élelmiszerek fogyasztói árát. Az is közös a két országban, hogy a hazai sertéstartás egyre inkább visszaszorul, miközben a takarmánytermelés természeti adottságai kiválóak. A legfőbb különbség, hogy Magyarország tagja az Európai Uniónak, Szerbia még nem. Magyarország hozzáfér az uniós egységes piachoz, és megkaphatja az agrártámogatásokat – ez azonban nem igazán segített a sertéstartásnak az uniós csatlakozás óta. Az EU Közös Agrárpolitikája ugyanis nagyobb részben a növénytermesztést támogatja, a jószágtartók leginkább hígtrágyakezelésre, állatjóléti fejlesztések megvalósítására juthatnak támogatáshoz.

Az egységes piac pedig nem egyértelmű előnyt, hanem versenyhelyzetet jelent: az Unió területéről az import sertéshús is szabadon érkezhet be Magyarországra. Ha az EU piacán fölösleg keletkezik, az dömpingáru formájában zúdul rá az egyes országokra. Ott, ahol a takarmánytermesztés, a sertéstartás, a vágóhídi munka, a húsfeldolgozás és a kiskereskedelem nem szerveződött közös tulajdonosi vagy hosszú távú szerződéses rendszerbe, ott könnyen megbonthatók a beszállítási láncok, és minden szinten zavarok keletkezhetnek.

Mivel az Európai Unió a földterület alapján adja a fő támogatási összegeket, ez birtokkoncentrációhoz vezet. Ha van 100 hektár földed, csak a támogatás évi 10 millió forint tiszta jövedelmet jelent. A növénytermesztés nagyobb táblákon, pályázaton, támogatással elnyert gépekkel kevesebb munkaerőt igényel. Az állatokat minden nap etetni kell, karácsonykor és újévkor is, a növénytermesztők meg novembertől márciusig pihenhetnek. A bioüzemanyag-gyártás fizetőképesebb és tervezhetőbb piacot jelent a gabonatermesztőknek, mint az állattenyésztés.

Szerbiában a sertéstenyésztők évtizedes vágya volt, hogy megnyíljon áruik előtt az Európai Unió egységes piaca. A sertéspestis elleni kötelező védőoltás volt az akadály, az Unióban a vakcinázott sertés húsát ugyanúgy kezelték, mintha megbetegedett volna. A kistermelőknél fogyott el leginkább a sertésállomány mindkét országban. Közös az ok és az indok is: a piaci bizonytalanság, amely leginkább az állandó áringadozás formájában jelent meg. Szintén közös a falusi életmód-változás, illetve a fiatalabb korosztályok elvándorlása. Mivel biztos jövedelmet nem jelent, állandó és nem túl kellemes munkát viszont igen, sertést kis tételben tartani már nem vonzó. Magyarországon előbb, Szerbiában később, de elterjedtek az áruházláncok, a kiskereskedelmi verseny miatt állandó az árleszállítás – alacsonyabb jövedelemből is lehet valamennyit vásárolni.

Már nemcsak az Európai Unió, hanem az egész világ történései hatnak a bácskai disznótelepek környékén. Legutóbb az afrikai sertéspestis-járvány forgatta fel a globális sertéspiacot. Előbb Kínában és Vietnamban kellett kipusztítani az állomány nagy részét, majd a fertőzés megindult Európa felé: elérte Szerbiát és Magyarországot, majd Nyugat-Európát. Míg csak Ázsiában pusztított a kór, Európában felszökött a kereslet és az ár. Amikor ideért, és az európai árut kitiltották az ázsiai piacokról, akkor a német, a spanyol és a holland sertéshús rázúdult a közös piacra, és 2021-ben mélyen az önköltség alá szorult az ár.

Sokan tönkre mennek, főleg a kisebb telepek tulajdonosai. A kormányok próbálnak megoldást találni – az állattartás lehanyatlása miatt ugyanis tovább gyengül a települések népességmegtartó képessége. Mind jobban fölborul az a történelmi egyensúly, hogy egy település határában lévő termőföld a helyi népesség jelentős hányadát képes eltartani.