Régi problémája a szénhidrogénekben szegény európai országoknak, hogy ki vannak szolgáltatva Oroszországnak, és az onnan betáplált gáz jó ideig csak egy irányból, Ukrajnán keresztül érkezett. Korábban többször előfordult, hogy Ukrajna a Nyugat-Európába szánt gázszállítmányok egy részét saját céljaira felhasználta, ezért a további szakaszokon nem volt biztonságos az ellátás. Gerhard Schröder kancellársága idején született megállapodás Oroszországgal az Északi Áramlat nevű új gázvezeték építéséről, amely nem szárazföldön, hanem a Balti- és az Északi-tenger alatt vezet, és Oroszországból közvetlenül Nyugat-Európába juttatja a gázt. Az Északi Áramlat 1-et 2011-ben adták át. Néhány kelet-közép-európai ország, köztük Magyarország is tiltakozott, részben azért, mert így elesett a tranzitdíjtól, de attól is tartottak, hogy kisebb alkuerejük miatt a Gazprom emelni fogja számukra a gáz árát.

Az Európai Unió egész területén jellemző az, ami Magyarországon belül is okoz problémákat: az alapvető szállítási útvonalak kelet-nyugati irányúak, az északi és déli térségeket sokkal kevesebb vezeték köti össze. A 2015-ben elfogadott Energiaunió távlati célja, hogy előbb minden tagállam, és azok minden területe számára biztosítsa az energiához való hozzáférést, majd a klímapolitikai célok érdekében a fokozatos áttérést a megújuló energia használatára. Az energiabiztonság egyik tényezője, hogy minden ország legalább három különböző forrásból tudja fedezni az energiaszükségletét. Az Északi Áramlatnak már a 2. vezetéke áll átadás előtt. Közben számos terv (Nabucco, Déli Áramlat, Török Áramlat) készült, hogy a Balkán felől is érkezzék földgáz az Európai Unió dél-keleti térségeibe. (Emlékezzünk, 2009 januárjában Szerbiában olyan energiahiány lépett fel, hogy gyorssegélyként Magyarországról kellett gázt szállítani.) Ennek az elképzelésnek a része, hogy az Oroszországból Törökországon, majd Bulgárián és Szerbián keresztül épülő vezetékrendszer Röszkénél keresztezi a magyar határt, és a Kiskundorozsma2 Nemzetközi Mérőállomásig vezeti a gázt. Évi 6 milliárd köbméter gázt lehet rajta szállítani, amit ráadásul mindkét irányba lehet mozgatni. 2019 vége óta készen van e vezeték szerbiai szakasza. A Török Áramlat Európába irányuló második szakasza évente 15,75 milliárd köbméter gázt képes szállítani. Ebből a tervek szerint 3,5 köbmétert Bulgáriában, 2,5 milliárd köbmétert Szerbiában, 6 milliárd köbmétert Magyarországon használnak fel. Ezen az úton 3,75 milliárd köbmétert juttatnak el Szlovákiába és Ausztriába. A beszerzés diverzifikálása érdekében további földgázvezetékek épülnek, amelyek azerbajdzsáni, izraeli és ciprusi forrásokból is szállítanak gázt – elsősorban Dél-Európába. Az amerikai palagáz pedig cseppfolyósított formában, hajókon érkezik.

A Kiskundorozsma és a Röszke, országhatár közt most épülő vezetéken október 1-jétől áramolhat a gáz.