2020.03.28.

A kumani fiatal óvja az asztalosmesterség hagyományát

Gazdaság

Az asztalosmesterség az egyik legrégebbi foglalkozás, a hagyományos asztalosszerszámok pedig már az ókori Egyiptomban is ismertek voltak. A technológia fejlődésével és a gépek megjelensével, melyek egyre gyakrabban váltják fel a fárasztó és időigényes kialakítási eljárásokat, a hagyományos asztalosmesterség lassan feledésbe merül. A fiatal kumani asztalos, Ivan Cvetić hozzájárul ahhoz, hogy ez mégse történjen meg.

Article image
2020.03.28.

Ivan ezzel a mesterséggel édesapja mellett kezdett el foglalkozni, még hét évesen. Első fából készült tárgyai repülő- és hajómodellek voltak. Az asztalosmersterség hagyománya a Cvetić családban nagyapjától származik.

--A nagyapám vett két láncos körfűrészt amivel alapanyagokat vágott. Tehát tuskókat vágtak, melyeket később építétőipari termelésre használtak. Édesapám folytatta a munkát, és kitanulta az asztalosmesterséget. Egy ideig a „Šinvozban” dolgozott, utána pedig aktívabban is foglalkozni kezdett az asztalossággal. Én az ő nyomdokait követem, Nagybecskereken tanultam ki a mesterséget. Elmondhatjuk tehát, hogy eddig ez a harmadik generáció. Az asztalosmersterséget szeretni kell ahhoz, hogy az ember foglalkozhasson vele, mivel nehéz munka, veszélyes eszközöket használunk, é könnyen meg lehet sebesülni. Én már kiskoromban megshzerettem, és semmiért nem cserélném le.

Kumanenak egykor több asztalosa is volt, ma már csak ketten, hárman vannak. Pontosabban csak ketten foglalkoznak vele teljes állasban, Ivan és az édesapja, mások csak néha vállalnak munkákat, mivel már idősebbek, nem tudnak annyit az esztergaad mellett állni és vésővel dolgozni. Ivan elmondása szerint fából mindenfélét készítenek—bútorokat, fametszeket, ikonokat és sokminden mást is, mindenből egy kicsit. Az ügyfelek igényei változóak. Akik megengedhetik maguknak, minőségibb dolgokat kérnek, leggyakrabban fából, azok pedig, akiknek kevesebb pénzük van, más alapanyagok mellett döntenek—univer, funér, MDF lapok...

Ivan édesapja, Veselin azt mondja, az mai asztalosmesterség sokban különbözik a régitől.

--Egykor sokkal jobban meg lehetett élni belőle. A tanítóm nem dolgozott sokat, de nagyon jól élt. Az övé volt az első televízió a faluban, az első motorkerékpárt is ő vette, mindhárom lánya iskolába járt. Egyszerűen jobb volt. Kevesebb munkával több pénzt lehetett keresni. Ma nincs annyi asztalos mint régen. Kumanban egykor heten-nyolcan is dolgoztak. A fiatalok nem akarnak dolgozni. Ők gyorsan szeretnek pénzt keresni, az asztalosmesterséget tényleg szeretni kell. Ahogy a televízióban is mindig mondják, keresni kell a munkát, mert sokkal jobb dolgozni, mint kávézókban ülni. De mindenki másképp gondolja. Valaki így szereti, valaki úgy.

A Cvetić családhoz még egy érdekesség köthető. Ivan édesanyja, Milena szintén asztalosnak tanult, de soha nem foglalkozott vele, mert inkább férfimunkának tartja. Ennek ellenére lehet, hogy Ivan lánya fogja továbbvinni a Cvetić család hagyományát, aki gyakran látogatja meg édesapja műhelyét, ahol szeret játszani és hulladékfából játékokat készíteni.