— A tömegturizmus a munkám, amit nagyon élvezek, és arra törekszem, hogy a szabadidőmet arra használjam ki, hogy a felfedezzem az aktuális város különböző részeit, melyek nem annyira népszerűek. Ezeket egyedül járom be. Ez az időszak áprilistól októberig tart, amely során előfordul, hogy tanulókat kísérek kirándulásokra, vagy a mediterrán vidékeken várom a csoportokat— kezdi Nemanja. Télen kedvem szerint utazom. A legtöbb időt ázsiában töltöm, három évig éltem Thaiföldön, ahol angolt tanítottam a helyi iskolában. Időm egy részét ott töltöm, a maradék időben pedig előveszem a hátizsákomat és az esküvői tanummal bejárom a rejtett tájakat, sivatagokat,esőerdőket...
Évente 5-6 országban fordul meg, járt már Ausztriában, Bosznia és Hercegovinában, Bulgáriában, Kínában, Kubában, Csehországban, Dzsibutiban, Egyiptomban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban, Japánban, Laoszban, Macedóniában, Monacoban, Montenegróban, Lengyelországban, Portugáliában, San Marinóban, Szlovákiában, Szlovéniában, Törökországban, Tanzániában, Thaiföldön...élete egy részét Egyiptomban, Olaszországban, Spanyolországban, Thaiföldön és Törökországban töltötte. Különösen nagy benyomást tett rá Thaiföld, ahol mindig tanul valami újat.
— Először turistaként utaztam oda, de öt nappal az út vége előtt, Bangkokban elfogyott a pénzem, azonban a véletlennek köszönhetően megismertem néhány embert, és rájöttem, nem olyan nehéz munkát találni. Már az év őszén úgy döntöttünk, hogy visszatérünk. Az éghajlattól kezdve a kultúrán keresztül a vallásig, minden különbözik attól, amihez Európában hozzászoktunk. Ez érdekes, de nagy sokként is ért. Azonban a sokk elmúltával hosszászoktam az ételekhez, a növény és állatvilághoz, az emberekehez..Thaiföldet a „mosoly városának” is hívják, hiszen a thaiföldiek mindig mosolyognak, miközben sétálnak vagy beszélnek, ez egy igen kellemes látvány, sok más emberhez képest—hangsúlyozza interjúalanyunk.
— Dzsibutiban, a valamikori francia gyarmatban, a Vörös-tenger bejáratánál, a szakadékok mentén haladva a legkülönösebb látvány fogadott, ez volt eddig a legkülönlegesebb élményem. Található ott egy vulkáni hegylánc is, amely valóban lélegzetelállító. Soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát, melyet az etióp szavannában töltöttem, a házak és a bokrok között, a helyiekkel körülvéve. Az első találkozásom a nagy szegénységgel Hurghadában történt, ez pedig nagyon fontos volt, mert megértettem, mekkora gazdagság fogad, mikor hazaérek, mint például a víz, a csap...Ily módon az ember elkezdi értékelni a vezeték nélküli dolgokat, mindazt, ami körülveszi, olyan dolgokat, melyekért nagyon hálásak lehetünk.
Akármennyire is szegények, Nemanja soha nem nevezné őket a „harmadik világnak”.
— Nem rendelkeznek anyagi javakkal, lelkileg egyáltalán nem szegények. Mi már régen elveszítettük azt a kollektív energiát, ami ott érezhető—hozzáteszi:— Az emberi kommunikáció az, amit mi itt nyugaton már elfeledtünk. A kérdés, ki a boldogabb, ők, vagy mi.
Nemanja mottója „egy álmokkal teli zsákom van”, bátran halad álmai megvalósítása felé.
— Lehet gazdagon utazni kevés pénzzel, és szegényen sok pénzzel. Soha nem utaztam nagyképűen, amennyi pénzem van, annyi van—szeretem kipróbálni a hagyományos ételeket, és szeretek inni a helyiekkel. Vannak akvarellfestményeim azokról az országokról, melyekben étem, emléktárgyakat már nem vásárolok magamnak, csak a családomnak, barátaimnak...egyedül csak élményeket gyűjtök. Ezek a legértékesebb szuvenírek.
A jelenlegi koronavírus járvány okozta helyzetre való tekintettel, Nemanjanak idén nincsenek nagy tervei. Az biztos, hogy a nyarat Szerbiában tölti, a hazai turizmusban tevékenykedik majd, és megismerteti a turistákat országunk történelmi és kultúrális kincseivel, szépségeivel.
