Mostanáig három kategóriában lehetett indulni: hagyományos, egyfajta gyümölcsből készült lekvárral, vegyes lekvárral és kreatív lekvárral, amiben minden megengedett, csak finom legyen a végeredmény. A beérkezett pályaművek alapján jövőre újabb kategóriában is lehet majd versenyezni: Lőrincz Edit kunbaracsi versenyző bazsalikomos szamócalekvárja már nem igazán lekvár, hanem sült húsok mellé ajánlott ételízesítő.
Az idei versenyre, amelynek eredményét a Hírös Héten, Kecskemét főterén hirdették ki, összesen 55 pályamunka érkezett, amelyből 14-et egy kecskeméti háziasszony, a három díja alapján joggal lekvárkirálynőnek nevezhető Kalán Teréz küldött be. Ő nyerte az első díjat a hagyományos lekvárok kategóriájában szabad tűzön főtt cseresznyelekvárjával. A vegyes kategóriában pedig ő vihette haza az első és a második díjat is: előbbit a rebarbara-őszibarack, utóbbit a birs-szőlő-szilva összeállításért.
Daragó Dénes élelmiszerbiztonsági és technológiai szakértő, zsűritag, maga is neves lekvárkészítő, nemcsak az eredményeket hirdette ki, hanem a 21. század lekvárművészeti trendjeiről is tájékoztatott. Régen jellemzően csak abból főztek lekvárt, ami helyben termett. A mostani vegyes lekvárok alapanyagai között már egyre több a választékbővítő „import”: a szeder, a feketeribizli, a cukkini, a sárgadinnye és a füge.
Az újabban megjelent összetevők egy része pedig nem is gyümölcs. Felhasználnak rebarbarát, cukkinit, paradicsomot, bazsalikomot. Van olyan házasítás, amely kiválóan és megbízhatóan működik: az őszibarack csodálatos aromája és a rebarbara savassága gyönyörűen kiegészítik egymást. Lekvárinnovációs szempontból azonban még megoldandó problémát jelent a sárgadinnye és a cukkini. Ezek tökfélék, és a dunsztolás során a legfinomabb aromát is fölülírja a jellegzetes „tök-íz”. Nem minden szőlő jó lekvárnak, inkább csak az aromásak, amilyen például az Irsai Olivér és a belőle nemesített fajták.
Íz, illat, megjelenés és egyediség – ezek voltak az értékelés szempontjai. A megjelenéshez tartozik a csomagolás, amelynek tartalmaznia kell a termék nevét, összetevőit és az előállító nevét – továbbá szépnek és csalogatónak kell lennie. Szinte minden versenyző odafigyelt erre: a csodás lekvárok üvegecskéjét burokban, köntösben, sapkában, festett, horgolt, hímzett anyagokban kínálják. A csomagolási különdíjat Rigó-Szász Nóra fülöpjakabi versenyző nyerte el – az ő lekvárján a göngyöleg is a népművészet magasába emelkedik.
A lajosmizsei Végh Györgyné sárgabarack-málna vegyes lekvárja látványban is újat hozott. A főtt málnaszemeket ugyanis egyben hagyta, így azok piros színe gusztusosan elválik a kajszilekvár okkersárga árnyalatától.
Paradicsomból nehéz lekvárt főzni. Daragó Dénes maga is próbálta – zöld paradicsomot használt -, de neki nem sikerült. Kreatív kategóriában díjat kapott viszont Varjuné Széchenyi Marianna piros paradicsomból főtt lekvárja. A zsűri mindenkit ötletességre és kitartó próbálgatásra buzdított. A versenyen már megjelent ételízesítőként a csatni is – Molnárné Kiss Mária őszi csatnija főleg gyümölcsökből készült, amelyeket karamellizált vöröshagymával vegyített.
Biztató tendenciák mutatkoznak tehát a kézműves lekvárművészetben, de vannak aggasztó jelenségek is. A szakértő zsűritag sajnálkozva emelte ki, hogy az utóbbi években szinte mindig elfagy az őszibarack és a kajszibarack, nyaranta pedig az aszály és a hőség károsítja a Dél-Alföldön a gyümölcstermést.
