A normál éves csapadékmennyiségnek 2021 júniusa óta csak a fele, 300-350 milliméter hullott az Alföld legnagyobb részén, tudható meg az Országos Meteorológiai Szolgálat új tanulmányából. Magyarországon az éves átlag 600 milliméter, területileg és időben egyenlőtlenül oszlik el. Romlik az aszályindex, amelyet a lehullott havi csapadékmennyiségből és az átlaghőmérsékletből számítanak. A közepén vagyunk: az előrejelzésekben forró napok következnek, és nyoma sincs csapadéknak. A 20. század legdurvább aszálya 1951-52-ben volt Magyarországon. A baj nem jár egyedül: már az előző évben is szárazság volt, kevés gabona termett, nagyrészt ennek következtében újra be kellett vezetni a jegyrendszert. 1951-52 tele is csapadékhiányos volt, majd késő tavasszal durva fagyok következtek. Június elejétől augusztus végéig szinte egyáltalán nem esett eső.

Noha egyre pontosabb mérések csak a 19. század második felétől történnek, feljegyzésekből tudjuk, hogy korábban is voltak nagy aszályok. 1478-79-ben annyira súlyos szárazság volt, hogy a Dráván és a Száván át lehetett gázolni. A Dunán leállt a hajózás, a Fertő tó egy része kiszáradt. Akkoriban a gazdálkodás alacsony színvonalú volt, kevés termett, az emberek nem tartalékoltak. Elhullottak az állatok, járványok keletkeztek. Pálfai Imre Belvizek és aszályok Magyarországon című könyvében írja, hogy 1718-ban kilenc hónapon át egyáltalán nem esett az eső. Korabeli feljegyzések szerint több ember halt meg az éhínségben, mint korábban a pestisjárvány miatt. Miután az elhullott állatok húsa is elfogyott, az éhezők fagyökereket rágcsáltak. 1863-ban volt a 19. században a legnagyobb szárazság. Igazából az is már 1862 őszén és telén kezdődött, a föld annyira száraz volt, hogy nem tudták megmunkálni, és a magot elvetni.

Jellemző, hogy a nagyon száraz évek – ahogyan a bibliai hét szűk esztendő példája is utal rá – 6-7 éves hosszabb periódusban járnak. A legdurvább aszály ezek végére következik be. Sokszor más válságjelenségek is hatnak az adott időszakban. Az 1990-es év nagy szárazsága és gyenge termése a keleti piacok összeomlásával együtt hozzájárult, hogy a rendszerváltozás első éve a szép reményekhez képest sokaknak életszínvonal-romlást és durva csalódást okozzon. Az aszály veszélyes ellentétpárja a belvíz, amely szintén nagy károkat tud okozni. Hatásukat úgy lehetne tompítani, ha a belvizes években vissza tudnánk tartani annyi vizet, amennyi a száraz időszakokban enyhítené a károkat. Az is igaz, hogy a nagy folyószabályozások előtt is volt durva aszály, pedig akkor nagy területeket hosszan tartottak elöntve a folyók. A globális felmelegedésnek is szerepe van az időjárás alakulásában: hosszabbak a hőhullámok, amikor a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 27 Celsius fokot. Kevesebb a felhő, nagyobb a párolgás, egyre mélyebbre süllyed a talajvíz. Általában is kevesebb csapadék hull: 1902 óta 4,2 százalékkal csökkent a Kárpát-medencében az éves csapadékösszeg.

A trend egyértelmű, az éves változások csalókák. De ha végre megjön az eső, mindenki örül, és úgy érzi: még sincs itt olyan nagy baj. A katasztrofális 1952-es év őszén például Szeged környékére rövid idő alatt 300 milliméternél is több csapadék hullott.