Az idén októberi nemzetiségi önkormányzati választáson 36 magyarcsanádi lakos vállalta a szerb nemzetiséghez való tartozását. Ennyien választották meg a nemzetiségi önkormányzatot, amelynek elnöke Kollár Ferenc lett, elnökhelyettese Neduca Zorán, harmadik tagja Gedos Száva. Mindhárman vegyes házasságban élnek.

A magyar alkotmány széleskörű jogokat biztosít a nemzeti kisebbségeknek – kérhetik például, hogy önkormányzataik ülésén a települési önkormányzattól a nyelvüket beszélő személy vegyen részt. Ilyen tisztviselőt azonban már nehéz delegálni kisebb településen, ezért Magyarcsanádon is magyarul tartják a szerb nemzetiségi önkormányzat üléseit. Kollár Ferenc szerint a nyelv megőrzése a legfontosabb feladatuk. Nem is feltétlenül a tárgyalóképes nyelvtudás a cél, hanem hogy a mindennapi élet legfontosabb helyzeteiben használatos kifejezéseket ismerjék és használni tudják.

Kevés hely és helyzet van, ahol a nyelvet gyakorolni tudják, mert Magyarcsanádon az idősebb nemzedékből is kevesen beszélnek már jól szerbül. A fiatalabbak legfeljebb értik a szerb szót, de megszólalni nehezen tudnak. Szegeden és Deszken vannak még a nyelvet jól beszélő szerb közösségek – velük keresik a közös programokat, a nyelvgyakorlás lehetőségeit. A Maros román oldalán, Csanádon, más néven Őscsanádon is van még jelentős szerb közösség és élő nyelvhasználat.

A nyelv mellett a hagyományok életben tartása a másik céljuk. A hagyományok főleg a valláshoz, az egyházi ünnepekhez kapcsolódnak. A zene, a tánc, a népviselet is ebbe a körbe tartozik. A mindent elárasztó digitális kultúra azonban az élő közösségek ellen hat. Régebben többen jártak hagyományőrző csoportokba, aktívabbak voltak az ünnepekre való felkészülésben. A többségi társadalomban is háttérbe szorul a hímzés, a kézimunka, amelynek pedig fontos hagyományőrző funkciója lenne.

A nemzetiségi hagyományőrzés nagyon fontos és népszerű területe a gasztronómia. Falunapokon rendre nagy sikert arat a szerb nemzetiségi önkormányzat ételkínálata – a finom falatokat nyelvtudás nélkül is lehet fogyasztani. Igaz, itt az általánosan ismert szerb ételek kerülnek előtérbe – de a Jesity-lányok receptkönyvéből feleleveníthető lenne a helyi szerb konyha egykori gyakorlata is. Baranyi Bettina igazgatónő szerint óriási kincs, hogy két nemzetiségi nyelvet oktatnak az iskolájukban. Ez Csongrád megyében biztosan, de talán egész Magyarországon is egyedülálló. A nemzetiségi nyelvet heti 5 órában, elsőtől oktatják, negyedikben bejön mellé az angol. Aki komolyan veszi a lehetőséget, egy helyi és egy világnyelv ismeretével vághat neki a középiskolának.

Akár egy gyermeknek is tartanak szerb órát. Nemcsak a nyelvet tanítják, hanem népismeretet is hozzá. Örvendetes, hogy mostanában ismét egyre több gyermeket íratnak nemzetiségi osztályba. Jó lenne, ha már az óvodában lenne olyan óvónő vagy dajka, aki beszél szerbül, de mivel általában is kevés a gyermek, kevés óvodapedagógust lehet alkalmazni hozzájuk.

Nem reménytelen a nemzetiségi önkormányzatok küldetése. Az idegenforgalom, a külföldi munkavállalás növekedésével egyre többen fordulnak Kollár Ferenchez: tudna-e szerbül beszélő munkatársat ajánlani a makói vagy a mórahalmi fürdőbe, pékségbe, szegedi üzletekbe.

Pályázaton nyertek eszközöket – például a nemzetiségi ház udvarán épült pergola alatt kiállításokat, közösségi eseményeket, találkozókat, halottbúcsúztatókat tartanak. Jó kapcsolatuk alakult ki a nagybecskereki (zrenjanini) múzeum igazgatójával és munkatársával. Néprajzosok járnak hozzájuk kutatni – de abban is segítenek, hogy minden évben legalább egyszer csoportos kirándulást tegyenek Szerbiában: gyakorolják közben a szerb nyelvet, és megismerjék az anyaország nevezetességeit.