Vörös Szilárd, Felsőszentiván polgármestere, lótenyésztő, fogathajtó versenyző 2015-ben, szegedi egyetemi tanulmányai keretében szakdolgozatot írt a lovakról. Felidézte, hogy a történelem során a harcászatban kezdték el először hasznosítani a lovakat. Az igáslovak a mezőgazdaságban, a szállítmányozásban tettek jó szolgálatot. Lóháton gyorsabb volt az utazás. Az 1800-as évektől Magyarországon is kezdték versenyeken, sport- és sportfogadási céllal használni a lovakat.
A paraszti gazdaságokban a 20. század közepéig általános volt a lovak munkája. A kényszerű téeszesítés idején kötelező volt beadni a lovakat a közösbe – sok embernek jelentett ez szívszaggató érzelmi megrázkódtatást. A téeszekből a traktorok alkalmazása lassan kiszorította a lovakat – a rendszerváltozás idején már csak néhány egyéni gazdaságban dolgoztak lovas kocsival, ekekapával.
Időközben kialakult a lótartásnak néhány új, különleges és jövedelmező ága. Elsősorban Nyugat-Európában terjedt el a terápiás lovaglás, amellyel fizikális és mentális problémákat kezelnek. Nálunk ehhez az igényekhez képest kevés a vásárlóerő, a társadalombiztosítás pedig nem támogatja. A filmipar magyarországi felfutásával – például a Ben Hur újraforgatásán – a világ élvonalába kerültek a magyar lovak és lovas kaszkadőrök.
A lovas sportok korábban is virágoztak, magyar öttusázók, díjlovaglók, díjugratók szerepeltek kiválóan világversenyeken, a fogathajtás magyar sikersport volt és maradt. Bugacon vagy a Hortobágyon évtizedek óta idegenforgalmi attrakció a lovasbemutató, vagy a kocsikázás. A Bácskában nem volt számottevő turizmus, kevés ló maradt – sok emberben azonban él a nosztalgia az egykori lovas tapasztalatok iránt. Vörös Szilárd is sokat lovagolt gyermekkorában, nagy közösségi élményt jelentettek számára a lovas kocsis, hátaslovas szüreti felvonulások.
Az édesapja nagyon szeretett lovakkal dolgozni – meséli a polgármester. Volt egy nóniusz törzstenyészete, amelyet a téeszesítéskor elvettek. Az apaállattartás állami monopóliumnak számított, kihelyezett mének voltak Felsőszentivánon is. Később a környékben Rémen működött egy nagy tenyészet, oda vitték a kancákat fedeztetni. A Baja melletti Mátéházán még az 1990-es években is állt egy monarchiabeli gyönyörű istálló. Amikor Vörös Szilárd már megengedhette magának, akkor azt mondta: próbáljunk meg újra lovazni!
Fekete lipicai lovakat kezdett el tenyészteni, bekapcsolódott az amatőr fogathajtó versenyekbe. Fiai is megkedvelték ezt a sportot. Megalakították a TOPI TEAM Hagyományőrző és Lovas Egyesületet. A nemzetközi versenyek mögött az amatőr, félamatőr szinteken át kiterjedt versenyzői világ alakult ki Magyarországon. Személyfüggő is, hogy hol, milyen szinten űzik ezt a sportot. Mélykúton például Muity Sándor szervezésében országos, sőt, nemzetközi versenyeket is rendeztek, amit utódai is folytatnak. Másutt, például számos dunántúli településen meghalt vagy elköltözött a szervező, és megszűntek a versenyek.
Az európai uniós pályázatoktól teljesen függetlenül alakult ki együttműködés a kelebijai Imperial Lovas Klubbal. Korábbról is ismerték egymást. Ugyanaz az edző dolgozik ott is: Kecskeméti László kettes és négyes fogathajtó világbajnok. Két kiváló kelebiai versenyző Bunford Olivér és Keresztes Teréz. Már a pályázati kiírás megjelenése előtt együtt is jártak versenyekre, tartottak közös edzéseket, a közös edző ugyanazt a genetikai állományt építi mindkét lovas egyesületnél. Vagyis, ahhoz sikerült anyagi támogatást szerezni, amit anélkül is csináltak – de addig jókora ráfizetéssel, a lókedvelő hagyományőrzők költségén.
Az Interreg IPA Magyarország-Szerbia HUSRB/23R/31/010, EQUESTSPORT CB projekt során felsőszentiváni és kelebijai lovas egyesületek működnek együtt. Az elnyert pályázati összeg – csaknem 324 ezer euró - lehetővé teszi, hogy mindezt sokkal hatékonyabban csinálják. A támogatott együttműködés körébe tartozik, hogy közös edzésprogramokat valósítanak meg, együtt vesznek részt versenyeken. Szerveznek konferenciákat, bíróképzéseket, lóküllemi bírálatokat. Meghívják a legnevesebb kocsi- és szerszámgyártókat, hogy első kézből ismerjék meg a technikai újításokat – például amelyek a kocsi fordulékonyságát javítják. Mindezeket fotó- és videofelvételeken rögzítik, és a honlapjukon bárki bármikor megnézheti és tanulhat belőle.
A projekt július 1-jén indul, 18 hónap a futamideje. A beszerzett eszközök, a felhalmozott tudás és kapcsolatrendszer azonban hosszú távon biztos alapokra helyezi a közös lovas hagyományőrzést a határtérségben.