A globális felmelegedés következtében a szokásosnál kevesebb csapadék egyre szélsőségesebb időbeli és területi eloszlásban hull a földre. Egyelőre nem világos, hogy egy nagyvárosban, például Szegeden vagy Újvidéken csapadék tekintetében van-e jellegzetes különbség az egyes városrészek között. Például, hogy az egyik negyedben rendre több eső esik-e az átlagnál, felhőszakadásszerűen érkezik, más részek pedig inkább kimaradnak az égi áldásból. Tapasztalatok vannak erről – de megbízható kutatási eredmények csak ezután lesznek.
Nemrég tartottak újabb workshopot Szegeden az Urban Prex – HUSRB/1602/11/0097 jelű, az Európai Unió Interreg-IPA keretéből támogatott projektben résztvevő szegedi és újvidéki kutatók. A közös kutatás célja, hogy a megfelelő adatok gyűjtésével és rendszerezésével követni, elemezni, majd előre jelezni lehessen a villámárvizeket okozó nagy esőket a magyar-szerb határtérségben. Az eredményeket és a figyelmeztető előrejelzéseket a lakosság és a döntéshozók számára is elérhetővé teszik.
Még nem zárult le a Szegeden és Újvidéken kihelyezendő műszerek közbeszerzése, ezért egyelőre nem állnak rendelkezésre konkrét mérési adatok. A mérések beindulásával pontosítható lesz a projekt céljaként előálló, a dél-alföldi régióra kiterjedő csapadék-előrejelzési rendszer. Az eddigi kutatások is ráirányították azonban a figyelmet, hogy az előrejelzés csak az első lépés, a felkészüléshez. A városok „zöld infrastruktúráját” is megfelelő állapotba kell hozni. Egyrészt a villámárvizek által okozott károk mérséklése érdekében, másrészt azért, mert a zöldfelületek kellemesebbé teszik a klímát.
Korábban írtunk már arról, mennyire fontos lenne, hogy a természetes csapadékvizet ne vezessék el a városokból, hanem az be tudjon szivárogni a talajba, táplálja a növényeket. Ehhez egyrészt ennek megfelelően kellene kialakítani a talaj felszínét, ahol lehet, mellőzni a vizet át nem eresztő burkolatokat. Másrészt minél több helyen gyűjteni az esővizet, ami a csapadékhiányos időszakokban öntözésre is felhasználható.
Tapasztalati úton is világos, hogy a fák lombozata milyen sok esővizet képes felfogni. No, de milyen fajta fa, mennyit, milyen körülmények között? Ahhoz, hogy pontos stratégiai tervet lehessen készíteni a zöld infrastruktúra hatékonyságáról, precíz adatokra van szükség a faállomány számáról, a lombkorona nagyságáról, és akár arról is, hogy milyen állapotban vannak a fák. Azok, amelyek rossz minőségű talajba kerültek, kevés víz jut le a gyökerükhöz, sokkal kisebb lombot növesztenek, így kevesebb oxigént termelnek és szennyeződést kötnek meg, mint tehetnék normál körülmények között.
Első lépésként egy kisebb Széchenyi téri modellterületen vizsgálták, hogyan segítik a fák a beszivárgást és mennyi vizet tud megkötni a lombozat. A számítások szerint a lombkoronában ideiglenesen felfogott víz mennyisége akár a lehullott csapadék 4-4,5 százaléka is lehet. A levelekről később a víz egy része lecsorogva a törzsön beszivárog a talajba, így nem szárad ki olyan könnyen a gyökérzet környéke, más része pedig lassan elpárologva ‒ akár két napon át ‒ hűti a környezetét.
A városban bekövetkező változásokat számítógépes programok segítségével modellezni is lehet. Az így kapott eredményekből kideríthető, hogy az egyes területátalakítások hogyan változtatják meg az eső beszivárgásának esélyét. A közterületek zöld menedzseléséről az önkormányzatok döntenek, de nagyon fontos a lakosság szerepe is: ne betonozzák le az udvarukat, ültessenek fákat, és jó, ha felfogják, és később felhasználják a lehullott esővizet.
A projekt keretében 10 új csapadékmérő állomást létesítenek Szeged tágabb környezetében, és négy közintézmény (három óvoda és egy bölcsőde) kap csapadékvíz-gyűjtő rendszert, amellyel a nyári aszályos időszakban öntözhetik az intézmény zöldfelületét.
