Ravkica és Maja

— Az első tünetem a fejfájás volt. Szombaton, március 21-én kezdődött. Nem figyeltem rá különösebben, de másnap már 37,2 fokos hőemelkedésem volt. Felhívtam a covid központ számát, és az utasításaiknak megfelelően másnap reggel elmentem a covid rendelőbe—kezdi Ravkica, aki az első szabadkai fertőzöttek egyike volt. – Elkezdtem köhögni, és fájt a mellkasom, elmondtam az orvosoknak, hogy egy útról tértem haza. Azt mondták, hogy vonuljak el a családomtól, amit meg is tettem. Azonban négy nappal később sem lettem jobban, folyamatosan lázas voltam, gyenge voltam és teljesen elveszítettem az étvágyamat. Akkor ismét a covid rendelőbe mentem segítséget kérni, ahol a Közkórházba küldtek. Ott két nappal később pozitív lett a koronavírus tesztem.

Csak később tudta meg, hogy az autóbuszban fertőződött meg, amikor külföldről hazatért Szerbiába. Egy ćuprijai férfitól kapta el a fertőzést, aki közel ült hozzá. Rajta kívül egyetlen utas sem fertőződött meg, Ravkica szerencséjére pedig egyetlen családtagja sem lett beteg. Elmondása szerint ettől félt a legjobban, főleg azért, mert a kislánya bronhiális asztmában szenved. A pozitív tesztet követően Ravkicat a Vajdasági Klinikai Központba szállították, ahol 12 napig kezlték.

— Nagyon meg voltam rémülve, mert azt hittem, hogy csak a súlyos állapotban lévő betegeket szállítják Újvidékre. Amikor megtudtam, hogy Újvidékre visznek, azt hittem, hogy meghalok—emlékszik vissza Ravka könnyeivel küszködve a szenvedésre, amelyen keresztül ment. — A harmadik Újvidéken töltött napon megröntgenezték a tüdőmet, a doktornő pedig azt mondta, hogy a tüdőmön lévő buborékok eltűntek, és túl vagyok az életveszélyen. Időben kórházba szállítottak, és a szabadkai orvosoknak köszönhetően elkerültem a legveszélyesebb tüneteket, a tüdőm egy harmada már érintett volt—meséli remegő hanggal.—Két nappal később egy nőt hoztak a szobámba. Az akcentusáról tudtam, hogy szabadkai.

Maja Rudić volt a neve, aki Ravkaval együtt harcolt a betegség ellen, később pedig ugyanazon a napon engedték ki őket a kórházból, mivel mindkét tesztjük negatív lett. Életreszóló barátságot kötöttek. Maja úgy gondolja, hogy a munkahelyén fertőződött meg. Azt követően, hogy három napig lázas volt, ami nagyon megviselte, megtudta, hogy az egyik munkatársa beteg, ezután pedig biztos volt benne, hogy ő is elkapta a fertőzést, amit később a teszt is igazolt.

— Nem olyan, mint az influenza vagy a megfázás, a láz felváltva emelkedik és csökken, a lábaim hidegek voltak, remegtem a láztól, nem éreztem ízeket, mindent nagyon sósnak éreztem, nem tudtam enni. Felvettek a kórházba, és még aznap átszállítottak Újvidékre — meséli Maja. Ravkica a végsőkig bíztatott. Féltem, leginkább attól, hogy megfertőztem a családtagjaimat, a gyermekeim még kicsik. A terápia nagyon megterhelő volt, váltogatták az antibiotikumokat, egyáltalán nem volt étvágyam. Ő vett rá, hogy egyek, és nem tudom, hogyan vészeltem volna át az ő támogatása nélkül.

A szenvedés miatt, melyet a koronavírus miatt átéltek, mindenkinek azt üzenik, hogy vigyázzanak magukra, és vegyék komolyan a helyzetet, mert a következmények még most is nagyon súlyosak—az egészségük törékeny, és mióta visszatértek régi életükhöz, mindketten rémálmokkal küzdenek.

Đura Brajkov

Đura Brajkov és felesége a Covid-19 első tüneteit április elején kezdték érezni. Majaval és Ravkicaval ellentétben még ma sem tudják, hogyan fertőződtek meg, hiszen a rendkívüli állapot kihirdetése óta nem hagyták el az otthonukat.

— Mindkettőnknek magas láza volt, ezért elmentünk a Közkórházba. A feleségemnek súlyos tüdőgyulladása volt, és azonnal a Vajdasági Klinikai Központba szállították, néhány nappal később pedig engem is utána vittek. Akkor kezdődött a harc. Én valamivel jobb állapotban voltam, a feleségem azonban kómában volt, és 13 napig lélegeztetőgépen tartották. Már elbúcsúztam tőle, egyszerűen olyan kevés esély volt rá, hogy túléli. Mindketten idősek vagyunk már, én 77, a feleségem 73 éves. Szerencsére felébredt, és meggyógyult.

Đura úgy gondolja, kizárólag a Vajdasági Klinikai Központban dolgozó orvosok szakértelmének és áldozatkészségének köszönhetően élték túl. — Egy kiváló, összeszokott csapat, a páciensnek nincs miért aggódnia. Minden nap megvizsgálnak, a technikusok és az ápolók állandóan a betegek mellett vannak, vigyáznak rájuk, amennyiben szükség van rá, azonnal segítenek. Fantasztikus emberek, nélkülük pedig sem a feleségem, sem pedig én nem éltük volna túl.

A szenvedés miatt, melyet átélt, a szabadkai férfi azt mindenkinek azt üzeni, legyenek óvatosak. — Ez egy nagyon nehéz küzdelem, amellyel korábban még nem találkoztunk. Szerencsére azonban még ilyen idősen is megnyertük a harcot. Ez egy nagy siker, elsősorban a Klinikai Központ számára. Vigyázzanak magukra a szabadkaiak.