2021.07.30.

Homokból vizet, cseppekből tavat!

Régiónk

A Homokhátságon az utóbbi évtizedekben annyit süllyedt a talajvíz szintje, hogy nem lehet többé az esőtől várni az éltető nedvesség fenntartását. A jelenlegi vízszabályozó rendszerek a rövid ideig tartó, de nagy veszélyt jelentő belvíztől védenek. Ma azonban már nagyobb veszély az élővilágot gyilkoló lassú kiszáradás.

Article image
2021.07.30.

Ruzsa 2500 lakosú tanyás község a Homokhátságon. Lakói jelentős részben hajtatott zöldségtermesztésből élnek, nyaranta éjjel-nappal működnek a fúrt kutakra épülő öntöző berendezések. Régen a talajvíz 4-5 méter mélyen volt, ma átlag 8-9, de helyenként már 13 méteren.

A klímaváltozás hatásaként az éves csapadékmennyiség nem sokkal csökkent, de gyakori, hogy két hónapra elég csapadék leesik két nap alatt, majd több hetes aszály következik. Korábban felmerült, hogy be kellene tiltani, vagy megdrágítani a csőkutas öntözést – ez azonban a megélhetést veszélyeztetné, és tovább növelné az elvándorlást.

Ruzsa egyike lett annak az 5 pilot-területnek, amely a WWF és a Belügyminisztérium szervezésében pályázati úton természetes vízmegtartó megoldásokat valósít meg, a helyi lehetőségekre építve. A homokháti faluban naponta mintegy 200 köbméter tisztított szennyvíz keletkezik. Egy másik helyen, az ivóvíz arzénmentesítését végző tisztítótelepen 15 köbméter „szürke víz” keletkezik. Ezeket eddig elvezették a csatornában, a projekt keretében ezentúl visszatartják őket: vizes élőhelyet, a környező talajt nedvesség-utánpótlással ellátó kis tavakat létesítettek.

Sánta Gizella polgármester más települések polgármestereinek, gazdálkodóknak, településfejlesztési szakembereknek mutatta be az eredményeiket. A szennyvíztisztítónál keletkezik a nagyobb vízmennyiség – ám sajnos ott megy el egy földgázvezeték, amely miatt nem lehetett az eredeti elképzelés szerint egy nagyobb tavat létesíteni, hanem csak két kisebbet. Ezek vizét hamar belepte a békalencse – a kiégett mezőn nem különösebben szép a látvány. De a víz egészséges, zöld kecskebékák ugrálnak a zöld békalencse közé. Később majd nádat, sást próbálnak telepíteni, és nagyobbítani is szeretnék a tavakat, mert a tisztított szennyvíz egy részét továbbra is a csatornába kell engedni. A másik tó a falu legmélyebb részén, egy téren található. Ide vezetik az arzénmentesítésből származó szürke vizet. Ennek kialakítása nagyon szépen sikerült – látogatásunk idején már egy szürke gém is otthonra lelt a tó szélén. Játszótér, szabad téri kondigépek, BMX biciklipálya is helyet kapott a tó körül. Érezni lehet, hogy a víz jelenléte miatt egészen más a hely mikroklímája, mint például a falu egyébként gondosan öntözött főterén. A polgármester asszony szerint a szakmai hatóságok nem serények az együttműködésben, inkább akadályokat, felesleges költségeket generálnak. A bányakapitányság például hatalmas költséggel messzire szállíttatta volna a tóból kitermelt földet. Szerencsére sikerült rugalmasan felhasználni a BMX-pálya dombjaihoz.

Az Európai Unió a következő évek fejlesztési támogatásainak 65 százalékát köti a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. Újabb pályázatokat írnak majd ki, amelyből sok településen juthatnak forráshoz. A meglévő víz visszatartása az egyik módszer, amellyel javítható a természeti állapot a Homokhátságon. A másik a Tiszából, csatornákon, szivattyúkkal megemelve szállított víz eljuttatása e területekre. Utóbbi nagyon drága, a vízvisszatartás viszont csak csepp – nem a tengerben, hanem a sivatagban.

A kis tavak ugyanis csak néhány ezer négyzetmétert fednek le, míg az egész ruzsai határ 8500 hektár. Sánta Gizella azonban azt mondja: homokból vizet, cseppekből tavat – ez volt a pályázatuk szlogenje. Nekik ez jutott, ezzel kell élniük.