A „Ferencz József “ vasúti és közúti hidat a II. világháború alatt rombolták le. Mindössze három betonoszlop maradt belőle, amelyek a jövőbeni híd konstrukcióját tartják majd, amelyet a fiatal építészek javaslata alapján építenek meg.
--A pályázati feladat öt egységből állt—az újvidéki partból, a hídból, a péterváradi partból, az erőd alatt húzódó alagútból és a kijáratából. A kulturális-történelmi örökség analízisével láttunk hozzá annak érdekében, hogy különböző technikák segítségével fejlesszük a meglévő és hozzáadjuk az új, térbeli- és programtartalmakat—magyarázzák a projektum megalkotói.
Ötletük alapján, az öböl zónájának körzetében az újvidéki oldalon új sport-és rekreációs tartalmakat hoznak létre, valamint terveztek a híddal összekötött tribünöket is, melynek kapcsán tekintettel voltak a „hangszennyezettségre” is, figyelembe véve azt, hogy az adott pihenőhelyek meglehetősen közel vannak az a közúti forgalomhoz. A péterváradi part mentén található tartalmakat a napsugárzás, a zaj, a szellőzés és a védett kultúrális-történelmi örökség paramétereihez igazították. A tartalmak megukba foglalják az új kerékpárút kiépítését, a teljes köztéri ülőalkalmatosságok elhelyezését, a sportpályákkal ellátott park-partot, a szabadtéri edzőpályát, sakkasztalok kihelyezését, valamint egy kör alakú kikötő létrehozását, amely különleges kinézetet kölcsönöz a komplexumnak, és kapcsolatot teremt a vízzel.
--A Péterváradi erőd alatt húzódó alagutat úgy tervezték, hogy ne tegyen kárt az építészeti örökségben, építésében pedig a tégla és a természetes anyagok dominálnak—tette hozzá Ognjen, Fedor, és Ivan.—Az erőddel közvetlen vertikális kapcsolatot hoztak létre, ami átjáróként szolgál a hídra, valamint összeköti a parton található műterem művészeit a multifunkcionális karakterű sorgalériával. A javasolt megoldás olyan kunstrukciós rendszert képvisel, amely teljes egészében össze-és szétszerelhető, és újra felhasználható, építőanyagokként pedig például a rozsdamentes acélt, a fa alapú alumínium csempéket és az üveget ajánlottuk, és azt tanácsoltuk, hogy minél kevesebb betont használjanak—magyarázzák a fiatal építészek.—Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jövőben szükség lesz a funkció megváltoztatására, a teljes híd, és annak minden része adaptálható és újrahasznosítható.
A híd 12 méter széles, melyből 6 métert használhatnak a gyalogosok, 3 métert pedig a kerékpárosok, egymástól pedig 1-1,5 méter választja el őket.
--Azon a területen különböző tartalmakat terveztünk, így, például művészi alkotásokat is ki lehet állítani, ezzel egy mikroegység összeolvadna egy másikkal. Szerettük volna, ha a híd olyan hely lenne, ahol az emberek tartózkodni is szeretnek, nem csak áthaladni—mondják a fiatal szakemberek.
Úgy tűnik, hogy ez a három tehetséges fiatalt, mialatt tollaikból díjazott alkotás született, Ivo Andrić szerb Nobel-díjas gondolatai vezérelték, melyekkel az új hídról szóló szöveget zárjuk: „Mindabból, amit az ember életösztöne alapján létrehoz és felépít, a szememben semmi nem jobb és értékesebb a hidaknál. Azok fontosabbak a házaknál, szentebbek a templomoknál, mindenki tulajdonait képezik, és mindenki számára egyformák, hasznosak, mindig értelemmel építik őket, azokon a helyeken, melyeket a legtöbb emberi szükséglet keresztezi egymást, szilárdabbak minden más építménynél, és nem szolgálnak semmit, ami titkos, vagy rossz.
