– Minden nagyobb és szebb lett, mint ahogyan elterveztük – mondja Ruszné Rácz Ildikó néprajzkutató, táborvezető.

A nyári kemencében például nemcsak kenyeret lehet sütni, hanem agyagot is égethetnek. Olyan lelkesek voltak a gyerekek, hogy a táborvezető a saját rokkagyűjteményét és bevetette, és hat rokkán tanulták a fonást. A vesszőkunyhó nemcsak rendkívül stabil lett, mert a szarufáit a táborban vert kötéllel kötötték össze, hanem a hőségben kiválóan hőszigetelt, mivel a szomszédos búzatábláról szalmabálákat kaptak, hogy abból építsék a falát. Összesen 25 10 és 16 év közötti gyermek töltött el öt napot Domaszéken, a Feketeszéli tanyán, az Interreg – IPA Magyarország – Szerbia program által támogatott táborban, a NEWTRAD – HUSRB/1602/32/0086 számú projekt keretében. Tizenketten a Vajdaságból, Zentáról, Adáról és Keviből érkeztek, a többiek Magyarországról. Pontosabban Hanna Kresák Dublinban, Írország fővárosában él, ahol a szülei dolgoznak. Unokatestvére, Kresák Lora révén került a táborba. Mindketten a karkötők készítését és a lovaglást élvezik a legjobban.

A nagyobb vajdasági fiúkat, Uller Botondot és Kabók Leventét viszont el sem lehetne zavarni a kemenceépítéstől. Kiss János, a Szegedi Tudományegyetem képzőművész oktatója meséli, hogy ő is 12 éves korában tanult meg ilyen kemencét építeni. Fontos, hogy fiatalon megtapasztalja az ember, hogyan lehet a saját kezével formázni az anyagot, mik azok a statikai, hőtechnikai elvek, amelyeket elméletben talán nem ismertek őseink, de a gyakorlatban kiválóan alkalmazták őket.

A lányok szőni-fonni, kötelet verni szeretnek. Furcsa látni, hogy nemcsak úgy lehet ruhánk, ha megvesszük a boltban azt, amit a világ túlsó oldaláról idehoznak, hanem magunk is készíthetünk. Milyen egyszerű, mégis praktikus eszközökkel dolgoztak elődeink! Az alkotás öröme mellett ez a munka fejleszti a kézügyességet, a mozgáskoordinációt is.

A táborvezető szerint nagyon jól lehet dolgozni a gyerekekkel. A Magyarországon élők és a vajdaságiak gyorsan összebarátkoztak. Nincs szükség fegyelmezésre. Sűrű a program, elfáradnak délutánra. Sokan itt ülhettek először lóra – a lovaglást nagyon élvezik. Meg persze játszanak, pingpongoznak – kár, hogy ilyen gyorsan repülnek a napok.

A néprajzkutatók számára hosszabb távú célja is van a programnak. Föltérképezik a szegedi nagytáj építészeti emlékeit magyar és szerb oldalon egyaránt. Készül majd ebből egy szakmai kézikönyv magyar és szerb nyelven. A legizgalmasabb cél azonban, hogy újragondolják a népi építészet és anyagi kultúra történetét, hogy ami beilleszthető belőle a 21. század körülményei közé, azt újrafogalmazva ismét a mindennapi környezetünk részévé tegyék.