Az egyhajúvirág virágzása körülbelül két hete kezdődött, csúcspontját most érte el, ezzel pedig adottak a feltételek ahhoz, hogy megállapítsák e évelő, lágyszárú növény egyedeinek pontos számát, melynek virágai leggyakrabban lilák és rózsaszínek, ritkábban fehérek. A latinul Bulbocodiom versicolorként ismert virág a Szabadkai homokpusztában még körülbelül két hétig tekinthető meg.

„Ez a faj egyébként kimondottan érzékeny, és csak meghatározott típusú élőhely, illetve talaj össyetétel felel meg neki. Ezek olyan dolgok, melyeket még mindig tanulmányozunk, és nagyon jó lenne, ha sikerülne megóvnunk minden ilyen élőhelyet, mielőtt elveszítjük a fajt“, hangsúlyozta Sandra Čokić Reh, a „Palics-Ludas” közvállalat természetvédelemért felelős szektorának vezetője.

Az egyhajúvirág az 18. században körülbelül 700 hektáron terült el, ma már mindössze 8,6 hektráon található meg, 5 nagyobb területen. Ennek ellenére minden évben találunk néhány újat, ami a populáció növekedésére utal. Tavaly körülbelül 100.000 egyedet jegyeztünk, idén pedig már az első napon több, mint 25.000-ret találtunk.

„Keveset tudunk a faj biológiájáról. Szemmel látható, hogy az elmúlt öt évben minden területen növekszik a populáció, ahogy Szerbiában, azaz a Szabadkai homokpusztában, úgy kisebb lelőhelyeken is. Vannak azonban kisebb változások. Észrevettük, hogy egy évben elterjedtebb, azaz sűrűbben nő az erdőben, a következő évben pedig már inkább a nyílt területeken nő”, említette Čokić Reh.

Az egyhajúvirág kézzel történő számlálása 2008-ban kezdődött, a természetvédelemért felelős Tartományi Kormánnyal közösen megvalósított, előhely revitalizációs porjektum folytatásaként, miután a Szabadkai homokpusztát 2002-ben felszántották. Ez azért is jelentős, mert követhetjük a természetvédelmi intézkedések és a statisztikák kidolgozásának hatékonyságát.

„Arra törekszünk, hogy olyan élőhelyet biztosítsunk a növénynek, amely megfelel neki, ez által nőhez a populációja, azaz nagyobb területen lehet megtalálható. A projektum lényege, hogy felújítsuk az előhelyeket, és lehetővé tegyük a növény számára, hogy tovább élhessen ezeken a területeken”.

A számláláshoz csatlakoztak a magyarországi „Kiskunság” Nemzeti park munkatársai is, és nagy segítséget jelentettek a „Spartak” Sport-hegymászó klub, valamint a „Poželi želju” Természetbarát egyesület önkéntesei is. Aleksandar Žmaher néhány évvel ezelőtt csatlakozott az akcióhoz, elmodása szerint sok időt tölt a természetben.

„Ez már hagyománnyá vált. Az elejében érdekes volt, mostmár inkább rutin, hamarosan pedig a házigazdákat is lecserélhetnék. Nem nehéz munka, kicsit bonyolult, amikor az aljnövényzeten és az ágakon kell áthaladni, de szórakoztató“.

Az egyhajúvirág kimondottan ritka faj Szerbiában, és kizárólag a Szabadkai homokpusztában nő, többnyire a Kőrös folyó mentén. Hazánk mellett kisebb számban Magyarországon és Románia keleti részén is megtalálható.