2020.08.29.

A világ felé kitáruló virtuális ablak

Régiónk

A koronavírus járvány miatt az embereknek március elején be kellett zárkózniuk otthonaikba, mások hajókon ragadtak, egyesek pedig rácsok mögött töltötték az időt. A szabadkai Slavka Antićnak köszönhetően azonban több mint 70.000 ember számára világszerte sajátjain kívül a világ ablakai is kitárultak.

Article image
2020.08.29.

Azt szerette volna, hogy az emberek a rendkívüli állapot ideje alatt saját otthonuk mellett mást is láthassanak. Slavka azt javasolta horvátországi barátnőjének, Iva Hafnernek, hozzanak létre egy „Üdvözlet az ablakomból” nevű Facebook csoportot. Azt követően, hogy az országok többségében enyhítettek a szigorításokon, a csoport iránti érdeklődés nem csökkent, éppen ellenkezőleg, a tagok száma egyre csak nő, az adminisztrátorok és csapatuk pedig újításokat is bevezettek, a tagoktól pedig támogatást és pozitív visszajelzést kapnak.

— Szeretek utazni, mindig máshol vagyok. A járványhelyzet arra ösztönzött, hogy egyesítsem az embereket. A csoporton belül egyek vagyunk. Határok és megkülönböztetések számomra nem léteznek—meséli Slavka Antić.

Emlékszik, a csoportnak a létrehozást követő egy óra elteltével már 300 tagja volt, azóta pedig naponta átlagosan nagyjából 1.000 ember lép be a közösségbe.

— Minden földrészről és országból vannak tagjaink, még Zimbabweből is. Vannak olyan városok és országok, melyekből csak 1 tagunk van, ilyenek például Teherán, Karakas és Guam, vagy a Kajmán- szigetek, Hawaiól pedig ketten léptek be a csoportba. A Dominikai Köztársaságban él egy, a valamikori Jugoszláviából származó kis közösség. Az elejében hajókon készült fényképeket küldtek, nemrég pedig egy börtöncellából kaptunk üdvözletet, hiszen a készítő jelenleg ott él. Egy nő a csoportunknak köszönhetően találta meg a testvérét—mondta el Slavka Antić.

Slavka és Iva szeretnek utazni, kapcsolatokat kialakítani, és megosztani pozitív energiájukat, ezért nyitottak voltak a csoport létrehozásakor, melyet később sokan megkedveltek. Mivel mi a legtöbb időt otthon töltöttük, és jelenleg is kevesebbet vagyunk emberek között, mint a járvány előtt, nehezen álljuk meg, hogy a ház előtti illegális építkezésre néző villából Betekintsünk Nepál és Alaszka ablakain.

— Mindannyian ugyanabban a helyzetben vagyunk, otthon kell maradnunk annak érdekében, hogy megóvjuk magunkat és másokat a vírustól. Ugyannakor a távolságtartás ellenére a kapcsolattartás iránti szükséglet határtalan, ilyenkor pedig nagyon hasznos az internet—összeköt bennünket akkor is, amikor távol kell lennünk egymástól—üzenik az adminisztrátorok.

A nagy érdeklődésnek köszönhetően már az elején egyértelmű volt, sok időre, türelemre és akaratra lesz szükség ahhoz, hogy kitartsanak az ötlet mellett, megtartsák a hangulatot és elérjék mindazt, ami szükséges, beleértve a fényképek válogatását is. Emiatt kibővítették csapatukat, csatlakozott hozzájuk a szabadkai Dragana Vilus, a müncheni Kristina Pšenica Kresonja, a hollandiai Damir Subotić, a bécsi Miljana Brešanac, a zadari Iva Bencun és a poreči Marko Marić is.

Habár végtelen érzelmeket váltottak ki a tagokból, és hozzájárultak számos internetes és személyes kapcsolat kialakításához, hiszen a tagok több országban is találkoztak, és együtt küldék üdvözletüket ablakaikból, a mindössze 5 hónap alatt elért sikerüket az elkészült könyv koronázta meg.

— Iva azt mondta: Testamentumot kell hagynunk a jövő generációinak. Igen, ezek vagyunk mi. A történelmet a győztesek írják, mi pedig megelégszünk azzal, ha mindössze kis atomok lehetünk. Én személy szerint nem a végső célra összpontosítok, inkább a cél felé vezető útra fókuszálok. Megkezdődött a könyv népszerűsítése és bemutatása, egy videót is kászítettünk. A terv az, hogy az adományokkal fedezzük a könyvvel kapcsolatos kiadásokat és a weboldal kidolgozását—meséli Slavka Antić, és hozzáteszi, a projektumnak jótékonysági jellege is van, hiszen azokat az adományokat, melyek a kiadásokon felül összegyűlnek, a „Budi human” gyermekek gyógyításával foglalkozó alapítványnak továbbítják.