Virágzik az angyalgyökér (Angelica archangelica) az alsóvárosi ferences rendház kertjében. Az angyalgyökeret, ahogyan a nevéből is következik, nem a virágjáért, hanem a gyökeréért szeretjük: étvágygerjesztő, emésztést segítő anyagok vannak benne, amelyeket a „gyomorkeserű” italok egyik alapanyagaként használnak.

A nándorfehérvári (ma Belgrád) csata után, 1456-ban már laktak szerzetesek a kolostorban. 1543-ban-ban foglalták el Szegedet a törökök, utána a város 1686-os visszavételéig a keresztény világból csak a ferences rend papjai voltak jelen a térségben. Nemcsak hitet adtak a bujkáló embereknek, hanem életmódmintát, gyakran orvosságot is. A gyógyító növényeket a kolostor körüli hat hektáros kertben termelték. Itt jelent meg először a fűszerpaprika is, amelyet ferences szerzetesek hoztak be a Balkánról. Szép, piros termése miatt eleinte dísznövénynek használták, mert csípős volt, ezért azt hitték, mérgező.

Kiderült azonban, hogy gyógyító hatása van, ami megőrizhető, ha pálinkával főzik össze. Utána még évszázadokig, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert felfedezéséig kellett várni, mire kiderült, hogy a C vitaminnak tulajdonítható a gyógyhatás. Az alsóvárosi éttermekben ma is ott van az étlapon aperitifként a paprikapálinka.

A második világháború után a kommunista rendszerben bezárták a rendházakat. Pár évtizedre szociális otthon költözött a kolostor épületébe – aztán az az idő is elmúlt. A barna kámzsás szerzetesek visszakapták a házukat, vele a helyi közösségben a kezdeményező, segítő, iránymutató szerepet. Azt mondják Alsóvároson, jó fejek az atyák, mindig kitalálnak valami érdekeset. Jobb időben hangos gyermekzsivaj van a kolostorfal melletti játszótéren. A békevágyat erősítendő, pár éve akciót hirdettek: palacsintára lehetett becserélni a játékpuskákat.

A kolostorban látogatóközpont és szálláshely működik. Sőt, egy co-working iroda is, ahol csekély bérleti díjért asztalt, tárgyalótermet, patinás hangulatot válthatnak, akik nem akarnak saját irodát nyitni, de nem szeretnek otthon, pizsamában ülni a laptopjuk előtt.

Ma is megvan, mondhatni virágzik a gyógynövénykert, ahol tábla, kérésre szakszerű idegenvezetés igazít el az ott található növények világában. Helyi kézműves vállalkozások termékeit is árulják az ajándékboltban. A misék, a hittanórák találkozási alkalmak, a rendház nagy ebédlőjében járványmentes időkben szegénykonyha működik. Legutóbb a májusi palántavásár csábított a ferencesekhez. Hétvégére hirdették, a konyhai zöldségeket, fűszernövényeket Orosházáról hozták. Úgy gondoltuk, talán a vasárnapi szagosmise előtt és után lesznek a legtöbben – de kiderült, hogy a baráti árú palánták zömét már szombaton elvitték. A templom előtt családok beszélgettek, sok fiatal, sok gyerek, kis kutya, nagy kutya a későn jött tavaszi napsütésben. A gyógynövénykertben is sok volt a látogató – miközben mi azt nézegettük, milyen virága van a rebarbarának, egy középkorú nőkből álló társaság a lestyánt szagolgatta.

– Mennyi fűszer, amit mi nem használunk! – kiáltott fel egyikük.

Mennyi minden, amit nem, vagy csak félig tudunk, pedig a története, tanulsága itt van körülöttünk a falakban, a fákban, a füvekben, a családi emlékezetben!