Novemberben, Márton napján Liba gágog, ég a kályhán. Aki libát nem eszik, Egész évben éhezik (Magyar gyermekmondóka)

A keresztény hagyomány szerint a nagy böjtök és a nagy zabálások vallási ünnepekhez és a mezőgazdasági évhez kapcsolódó váltakozása töltötte ki az esztendőt. Húshagyás előtt húsfalás, farsang farka után hamvazó szerda, Karácsony előtt Karácsony böjtje áll a naptárban. Jól van elosztva, szinte minden évszakra jut mindkettőből.

A Szent Márton napja körüli időszak a mai életformánk szerint tipikusan jellegtelen átmeneti időnek számít. Amikor azonban még a mezőgazdaság volt a fő foglalkozási és megélhetési ágazat, akkor november elejére esett az időszakos munkások, pásztorok kifizetése. Akkorra meghíztak az első tömött libák és megforrt az újbor. Mielőtt az emberek nekivágtak a négy hetes adventi böjtnek, még jól beettek és beittak.

Volt Márton-napi bál és Márton-napi vásár, továbbá időjóslás minden mennyiségben. Az is szerethető lehetett Szent Márton napjában, hogy olyankor tilos volt takarítani, mosni és teregetni, mert úgy tartották, hogy attól megbetegszik a jószág.

A Mikulás-kultusz névadójához hasonlóan Márton is keresztény püspök volt. Sabariában, a mai Szombathely elődjében született, de a franciaországi Tours püspöke lett. Számos csodát tett, bélpoklost gyógyított meg, imájával pogány templomot döntött romba, halottakat támasztott fel, véget vetett a járványnak. A népi emlékezet főleg azért zárta mondákba az emlékét, mert a főpapként rendelkezésére álló pénzt halálra ítélt rabok megváltására fordította. A hagyományos falusi, paraszti világban a háztartások jelentős részében tartottak libát. Húsa nem számított ritka különlegességnek, többek közt a béresek javadalmazására, természetbeni fizetségként is használták. Az életmód megváltozásával azonban ritkán asztalra kerülő, költséges prémium termék lett belőle. Libahúsból az egy főre jutó globális átlagfogyasztás mindössze 0,4 kilogramm. Magyarországon több mint a duplája, 0,84 kilogramm – de azért így is nagyon kevés, pláne, ha a csirke több mint 20 kilogrammos éves átlagfogyasztásával vetjük össze.

A fogyasztás többsége Szent Márton napja és Karácsony környékére esik. A libahús drágább a többi baromfinál: egy 6-8 kilós hízott egész liba 18-20 ezer forintba is belekerül. A libamellfilé és a libacomb kilója 2700 forint, a hízott libamájé közelíti a 9 ezret. Mégsem csak fizetőképes kereslet kérdése, hogy a Magyarországon termelt libahús 90 százalékát exportálják. A kereslet és a kínálat szezonon kívül egymást rángatja vissza: nem kapható, mert nem kelne el, és nincs kereslet, mert nem kapható állandóan. Az éttermek szeretnék a libaételeket az állandó kínálat részévé tenni. Hangsúlyozzák a libahús egészséges voltát: sejtfalépítő, gyulladáscsökkentő hatását. Ha ez nem is igazolható minden kétséget kizáróan, a libaételek nagyon finomak, és amennyi elfogy belőlük, annyi biztosan nem ártalmas.

Más kérdés, hogy nemcsak a koronavírus-járvány befolyásolja a libahús kínálatát és árát, hanem a madárinfluenza is. Idén például az Alföldön a víziszárnyas-állomány jelentős részét le kellett ölni – a kieső mennyiség hiányzik a piacról. Az éttermeket és a finom, különleges ételek szerelmeseit jelentős kár éri azzal, hogy Márton-napkor idén nem lehet libalakomát tartani. Legfeljebb otthon, házhoz szállíttatva a finom fogásokat. Úgy is finom – de akkor mosogatni is kell a lakoma után.