A Magyarország és Szerbia határon átnyúló együttműködésének Interreg IPA programjának projektumát a Nemzetközi kultúra emlékmű megóvásának intézete, a szabadkai Városi Múzeum és a bajai Ter István Múzeum. A 2018-as év kezdetétől a projektpartnerek szemináriumokon, múzeumi műhelymunkákon, turisztikai túrákon és táborokon, valamint kiadói szolgáltatásokon vettek részt, és azon dolgoztak, hogy megőrizzék Bács-Kiskun megye és Észak-Bácska kultúrális hagyatékát, valamint a jövőbeni együttműködések fejlesztésére törekedtek.
A szabadkai konferenciának, mellyel megemlkeztek az Európai együttműködés napjáról, az volt a célja, hogy felhívja a szakértők figyelmét a térség nem materiális és materiális kultúrális örökségére, ezzel hozzájárulva a szakhálózatok kiépítéséhez, valamint támogatva a kutatók és ezen tudományág közötti mindennapis kommunikációt és a tapasztalatok megosztását. Különös hangsúlyt fektettek a kultúrális örökség vizuális forrásain, mint például a fényképéken, freskókon, kéri kártyákon és különböző tárgyak régi projektumain...
A konferencia keretein belül, a szabadkai Városi múzeumban megtartották Nada Dimić művészettörténész, szerző, valamint Gordana Prčić Vujinović építész tudományos-populáris publikációinak promócióját. Monográfiáikban beszélnek Simeon Leović bérelt palotájáról és a szabadkai bérpalotáról, azzal a céllal, hogy megállítsák ezen kultúrális műemlékek állapotának romlását, és megőrizzék őket a jövő generációinak.
Simeon Leoviáć bérelt palotája az új építészeti stílus első jelzője—a vajdasági szecesszióé, és amely a következő 20 évben meghatározza majd Szabadkai legfontosabb épületeinek kinézetét. Ez az épület Partos Gyula és Lechner Ödön építészek munkája. Az észak-bácskai város építészetének története régóta érdekli Gordana Prčić Vujinović építészt. A szabadkai bérpalotáról, melyet Vadász Pál épített, korábbi munkáiban írt, most pedig alkalma volt egy helyen összegyűjteni és rámutatni a fontos tényekre ezzel a kultúrális műemlékkel kapcsolatban.
— Amikor ezekről az épületekről beszélünk, elmondhatjuk, hogy a többi szecessziós épülethez képest kevésbé vannak jelen. Amikor erről a stílusról beszélünk, leggyakrabban a Városházát, a Zsinagógát vagy a Reichl palotát emlegetjük, erre a két bérelt palotára pedig ritkábban gondolunk. Azonban ez nem jelenti azt, hogy kevésbé értékesek. Ellenkezőleg, pontosan az miatt értékesek, mivel Leović palotája hozta a szecessziót Szabadkára, a szabadkai pedig az egyik utolsó amely ebben a stítlusban épült. Ezzel a két palotával zárult be a kör, egy időszak, amely 20 évig tarottt, ameddig a szecesszió is ebben a térségben—emelte ki Gordana Prčić Vujinović.
Az „Együtt a közös jövőért és a kultúrális hagyatékért” projektum decemberben ér véget. Azonban ez nem jelenti a határ két oldalán található kultúrális intézmények együttműködésének végét is, melyek a projektum kivitelezése során kezdődtek meg. Ez a nem egész két év alatt az együttműködés elmélyült és megerősödött. Minden bizonnyal új vállalkozások várnak rájuk, melyek jó eredményeket hoznak majd, és ahogyan a Kultúrális műemlékek megóvásáért felelős nemzetközi intézet igazgatója, Leda Siling elmondta, a jövőben van esély közös régészeti kutatásokra is.