A 40 hektáros neolitikumi település kutatásait idén is folytatta egy multidiszciplináris német-szerb csapat, pontosabban az újvidéki Vajdasági Múzeum archeológusai, és a kiel-i Christian Albrecht Történelmi Intézmény, hozzájuk pedig kollégáik csatlakoztak az oszlói egyetemről.

Tijana Stanković Pešterac, a Vajdasági Múzeum igazgatójának helyettese elmondta, idén a település egy részén egy szondát helyeztek funkcióba, ott, ahol egy ház állt, a szondát pedig egy másik ház irányába szélesítették ki, azzal a céllal, hogy kiderítsék, voltak e olyanok, amelyek nem égtek meg, mivel a geofizikai kutatások során feltárt épületek többnyire tüzek áldozatai lettek. A neolitikumban a házakat földből építették, a tetőt pedig nádból és sövényfonadékból készítették, és, ha a tűz elért egy házat, akkor az a többire is átterjedt.

A településtől északra két szonda is kutatott, azzal a céllal, hogy megtudják, mi okozta az anomáliát a geomágneses felvételen. Megállapították, hogy középkori gödrökről van szó, amelyek azt mutatják, hogy Borjason folyamatosan létezett település. Körülbelül 7000 éve éltek itt, a 20. század elejéig, amikor farmok voltak itt. Borjas jelenleg mezőgazdasági földterület, és tekintettel arra, hogy rendszeresen művelik, a felszín első 30 centimétere megsemmisült, így itt sétálva kerámia maradványokat találhatunk a fiatal kőkorból. A régészeti kutatások célja nem az, hogy csak egy archeológiai lelőhelyet tárjanak fel, hanem, hogy egy egész mikrotérséget tanulmányozzanak, ezzel pedig megérthetjük, mik történtek a múlt egy adott korszakában.

Éppen ezért, Borjas környékének további hat helyszínét kutatták fel geomágneses árnyékolás segítségével, és hihetetlen neolitikum-beli településeket fedeztek fel. Mégis Borjas a legjelentősebb, és struktúráját tekintve legkomplexebb település.

Az úgynevezett Borjas-i téren eddig 23 települést tártak fel különböző korszakokból. Ez a régészeti lelőhely leletekkel, különböző anyagokkal szolgál. E térség neolitikum -beli korszaka pedig különösen érdekli Martin Furholt professzort, aki az oszlói egyetemen tanít, és idén elhozta Törökbecsére hat hallgatóját is.

— Mindenek előtt, érdekel minket a Tista menti települések struktúrája, hogy milyen volt a társadalmi felépítés, milyen volt az interakciójuk. Létezett e központiság, vagy többé kevésbé függetlenek voltak, kevés egymás közötti kapcsolattal..Borjas a neolitikum-beli legnagyobb és legjelentősebb települések példája, és nagyon érdekes látni, hogy a korai települések hogyan voltak megszervezve, hiszen gyakran azt gondoljuk, hogy a települések természetes dolgok, mindenhol megtalálhatók, abban a korban viszont ez egy teljesen új dolog volt. Az emberek nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy nagyobb közösségekben éljenek. Leggyakrabban különálló családi közösségek, többé kevésbé vándorló családok voltak. Azonban egy időben úgy döntöttek, hogy meghatározott helyekre költöznek, és településeket hoznak létre. Borjas ebben a tekintetben az egyik legérdekesebb helyszín a neolitikumból, egész Európában.

A lelőhely eddigi kutatásainak eredményeit kiállításon és könyvben is bemutatják majd, amelyeket a jövőben terveznek.