Vásárhelyen tavaly volt az első busójárás: a Csúcsi olvasókör régi barátságot ápol a Mohácsi Polgárok Olvasókörével, és Kiss Imréné elnök asszony elintézte, hogy hat busó bemutatót tartson a város főterén. Nagy sikerük volt, úgy hogy idén már 26 busót hívtak meg, a télűzést összekötötték a farsangifánk-versennyel, a Szent István Általános Iskola diákjainak „viaskodásával”, és a kiszebábu elégetésével. A Szent István Általános Iskolától a Szent István térig vonult a menet kerepelve és kolompolva. Út közben az álarcos, bundás férfiak kicsit ijesztgették a gyerekeket és a férfiakat, megölelgették a nőket. A térre érve sokác hagyományok szerint körbe álltak, és kólózni kezdtek. Hívták ugyan a közönséget, hogy álljanak be a körbe, de itt nincs hagyománya, nem tudnak kólózni az emberek, így inkább a mobiltelefonjukkal videóztak. Mivel az elől állók eltakarták a látványt, a hátsók egyre előrébb nyomakodtak, hogy az ő telefonjuk is lásson, és így egyre szűkebb területre szorították a félelmetes figurákat. Huszonkilenc pályamű érkezett a farsangifánk-versenyre. Walterné Böngyik Terézia, a főszervező arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy mindenki kóstolhat a fánkból, ha már a zsűri meghozta a döntését. Ezt azonban a nagy lármában nem mindenki értette, többen idő előtt kezdték leenni a 29 tálról a fánkot. Volt, aki meg is sértődött, amikor kérték, hogy várjon még. – Az a kövér ember miért ehet? – kérdezték felháborodottan. – Azért, mert ő a zsűri elnöke.

Az elnök úr ismertette a bírálat szempontjait. Számított, mennyire könnyű a fánk tésztája, zsírban lett-e kisütve szép szalagosra, egységes-e mérete, és rumos barackízzel a közepén tálalták-e, mivel a szakirodalom szerint ilyennek kell lennie a jó farsangi fánknak. Ezért nem nyerhetett a legfinomabb csörögefánk, csokoládés fánk, másfajta lekvárral megkent szalagos fánk és töltött fánk sem. Ágoston Mária lett a győztes, ezüstérmes Nagy Józsefné Gyöngyike; jutalmuk fakanál és vásárlási utalvány.

A közönség fázott, mert a hagyományos busójáráson pálinkát isznak és táncolnak az emberek, ők azonban csak szárazon álldogáltak. A telet, a gonoszságot, a rossz szellemeket jelképező kiszebábu tüzénél sem igen melegedtek fel, mert a párás időben nedves lett a szalma, és inkább füstölt, mint lángolt. Így legalább nem volt szükség a két nejlonvödörben tárolt vízre, amit az esetleges tűzvész megelőzésére tartottak a helyszínen. – Lassan már egész éves munka lesz busónak lenni – szólítottuk meg az egyik férfit, aki levette a maszkját, mert álarcban nem lehet cigarettázni. – Nyáron föl nem vesszük ezt a meleg bundát – felelte. Elmondta még, hogy egyre több helyre hívják őket. Mohácson 64 busócsoport van, idén több mint száz helyre invitálták őket. Korán kell kezdeni, hogy minél több településre eljussanak. Az „igazi” mohácsi busójárás február vége felé szokott lenni, idén február 20. és 25. között tartják. A haknizó busók utolsó fellépése pedig március első hétvégéjére esik.

Hódmezővásárhelyen jól sikerült a második busójárás. Walterné Böngyik Terézia azzal búcsúzott a helybeliektől, hogy reméli, a busókkal együtt valóban elűzték a telet, és holnaptól gyönyörű napsütésben fürdik a város.