Tizenkilenc Kárpát-medencei népviselet anyagából nyílt kiállítás a mórahalmi Kolo Szerb Kulturális Központban, szeptember 21-én, az Európai Együttműködés Napján. A népi öltözeteket a Békés Megyei Népművészeti Egyesület bocsátotta a közönség elé. Az est különlegességét az adta, hogy a Mórahalmi Néptánc Együttes tagjai folk-divatshow keretében bemutatták a ruhák egy-egy változatát, és közben a narrátor elmesélte azok jellegzetességeit, hétköznapi és ünnepi öltözködési rendjét.
Seres István, a Kolo Központ kulturális intendánsa bevezetőjében arról beszélt: a mai divat is táplálkozik a folklór sok évszázados motívumkincséből. A kalocsai mintákat a világ számos helyén ismerik és használják. Van persze különbség: a divat gyorsan változik, mert az anyagok változatossága, a modern gyártási technikák gyorsasága ezt lehetővé teszi. Eleink viselete lassabban változott, mert ruháik, kiegészítőik legnagyobb részét saját maguk készítették.
A népviselet összefonódott az adott közösség szokásaival, az emberek egymás közti viszonyaival. A ruhadarabok az anyagukkal, színükkel, a szalagok hosszával, a díszítések fajtájával egyfajta jelnyelvet alkottak. Ki lehetett belőlük olvasni, ünnep van-e, félünnep vagy hétköznap. Módos-e a viselője, vagy szegényebb sorsú. Volt-e már konfirmálva, ha fiú, volt-e katona. Az öltözék anyaga és minősége társadalmi státust is jelzett. A Rábaközben például egy öltözet ünneplő ruha egy tehén árába került. Igaz, több nemzedék is viselte.
A generációk során át alig változó népviseletet gyors és erős hatások érték, amikor a falusi lakosság számára is elérhetővé váltak a fejlődő textilipar termékei. A Dél-Alföldön például az első világháború után szinte berobbant az addigi kézzel varrott viseletbe a vásárokban készen vásárolható tüllcsipke-díszítés.
A Kárpát-medencében megőrzött végtelenül gazdag népi motívumkincs a változó divat aranybányája lehet. Persze, a népviselet úgyszólván faluról falura változott, míg a divatot a nagy nemzetközi divattervező cégek dominálják – ám ma már szinte semmi új nincs a nap alatt: a meglévő anyagot, színt, mintát, jelentéstartalmat kell új módon, új jelentéssel összerakni.
Mindez a törekvés nemcsak a ruházkodásra jellemző a 21. század első felében, hanem a zenére és a táncra is. A folk-divatshow után közel egy órás koncertet adott a vajdasági KurtaUtca zenekar, amelyben ők is a kárpát-medencei és a balkáni népzene elemeit keverik össze a legújabb globális zenei irányzatok motívumaival. A háromtagú zenekar felállása is különös, mondhatni, minimalista: egy akusztikus gitár, egy dobnak módjával nevezhető ritmushangszer, a szólóénekes lány kezében pedig váltott citera.
Különös, egyedi show volt, amelyben a hallgatóságot feszült figyelemre késztették a távolról egymás mellé illesztett dallamtöredékek. A legjobb pillanatokban pedig a saját, eredeti, mai szöveg egységes, önálló műként jelenítette meg a dalokat. Ez is szerepel a Kolo Központ programjában: pódiumot adni a különböző térségeket, kultúrákat összekapcsoló, kísérleti produkcióknak – idén éppen az Európai Együttműködés Napján.
