2020.05.27.

A híres szabadkai grafikus

Kultúra

Pablo Picasso egy alkalommal ismert művészek társaságában azt mondta, a 20. században mindössze két jó grafikus él—Szalay Lajos és ő. Nem léteznek a barátságukat leíró hivatalos feljegyzések, de azt tudjuk, hogy mindketten a parizsi békemisszió tagjai voltak, ahol Picasso „Galambjait” a béke jelképeinek választották.

Article image
2020.05.27.

Amíg a világ művészettörténészei kegyességgel beszélnek Szalay Lajosról, a magyar grafikusról (1909-1995), életrajza pedig tele van munkáiról szóló referenciákkal, kevesen tudják, hogy Szabadkáról származik.

A nagy művész elődei—nagyapja Szalay Alajos és apja Nándor, nagy tiszteletben álló szabadkaiak voltak. Mint a vasúttársaság képviselőjét, Nándort a 20. század elején Szabadkáról Őrmezőre, a magyar határ közelébe helyezték át, amely a háború, és Európa újbóli felosztása után Csehszolávkiához tartozott. Ott született meg tehetséges fia, Lajos, aki egész életét a művészetnek szentelte. Szalay Miskolcon nőtt fel, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult.

A Második Világháborút követően , 1946-ban a békeküldöttség tagjaként Párizsba utazott, majd, elmondása szerint, visszafizette tartozását Józes Attilának. Ezt követően Argentínában telepedett le, ahol a buenos aires-i Képzőművészeti Egyetemen adott elő. Azokban az években kiadta „Egy immigráns impressziói” című grafiaki gyűjteményét.

Népszerűsűgét leginkább az a tény igazolja, mely szerint a történészek két periódusra osztják Argentína művészetét—Szalay előtti és utáni korszakra. Köszönhetően annak, hogy szülőhelye később Csehszlovákia része lett, vízumot kapott az Amerikai Egyesült Államokba, a 60-as évek elején pedig családjával New York-ba költözött. Egy évtizeddel később már egyre többet tartózkodott Magyarországon, később pedig Miskolcra költözött, ahol meghalt.

— A híres grafikus származásának felkutatásában nagy szerepet játszott dr Kinka Ferenc, aki egy, az edésanyámmal, Margittal folytatott beszélgetése során tudta meg, hogy van egy híres művész rokonunk. Amit tudtunk, szerettük volna feljegyezni, ezért Vukica Bogešić segítségével a levéltárban adatokat kerestünk a családjáról—kezdi a szabadkai Nikola Živković, kinek dédapja Szalay Alajos, a művész nagyapja.Családi házuk a Joó Lajos utcában volt, a mai Harcosok gyülekezője lakótelepen. A házban a nagyanyám Karolina és Nándor, a művész Apja éltek. Lajos, sajnos soha nem élt a házban. Amikor 1975 nyarán Szabadkára jött, a Belgrádi út felől érkezett, amikor pedig megközelítette édesapja szülőházát, az utcában, mely a város más részeihez képest alacsonyabban feküdt, nagy eső esett, a nagy víztől pedig nem tudott tovább menni. A látvány és a térdig érő sár miatt csalódottan, mindössze 150 méterrel elődei házától, megfordult, és elment. Leveleibőé tudhatjuk, mennyire csalódott volt, hogy nem mehetett be a házba, pedig azért jött, hogy felkutassa elődeit. A legjobban azt sajnálta, hogy nem találta meg nagyapja fényképét. A rokonai később teljesítették a kívánságát, és küldtek neki egy képet a nagyapjáról, akiről a nevét kapta.

Művei az Ermitázs, a Louvre, a Notre Dame Egyetem Múzeumának falait díszítették, megtalálhatóak voltak Buenos Aires-ben, Cambridge-ben, és számos más helyen, miskolci házából pedig halála után múzeum lett.

Fotók: magánarchívum