Edina, a könyvtáros – ez volt ő három évtizeden át. De amikor úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését, és újraépíti önmagát, legelőször jó nevet kellett találnia. Mivel járványos idők voltak, és elképzeléseiből csak online produkciók valósulhattak meg, elsőként egy Facebook-oldal meg egy Youtube-csatorna, ahol vegetáriánus, valamint az arra érzékenyeknél irritációt okozó anyagoktól mentes ételek elkészítését mutatja be.

https://www.facebook.com/tunderboszi/ https://www.youtube.com/channel/UCrBwyLTZNtGR4dzbwxuutEA

– Boszorkánykonyha, konyhatündér – tágas ennek a szónak a jelentéstartománya – mondja Paraginé Tóth Edina. – Én magam 15 éve váltottam a vegetáriánus életmódra. Azt is átérzem, milyen az, amikor kiderül, hogy valakinek a gyermeke gluténérzékeny, laktózérzékeny, és nem tudja, hol lehet a speciális ételeihez szükséges hozzávalókat beszerezni, hogyan lehet ízletesen elkészíteni. Nyolc-tízperces videofilmekben, a saját konyhámban mutatom meg, én hogyan készítem ezeket. Csak azt, csak úgy merem ajánlani, ami és ahogyan nekem jónak bizonyult.

A vega és a „mentes” konyha csak a legelső imázsa Tündérboszinak. De fejben már készen van Tündérboszi mesetára – ennek is megvolt az előzménye, amikor a könyvtárban mesét olvasott fel gyerekeknek.

A Papírszínház szintén könyvtári „találmánya” – a járvány idején online is csinálta, minden szerdán reggel új epizód került föl a honlapra. Megörökli a Tündérboszi Paraginé Tóth Edinának a kerékpározáshoz, a sporthoz, a természetközeli életmódhoz és Zákányszékhez fűződő szeretetét is. Tervezi, hogy az érdeklődőket elvezeti szülőföldjének azokra a helyszíneire, amelyek csodálatosan szépek, érdekesek, de kevesen ismerik őket, valamint kirándulóhelyeket is szeretne bemutatni csatornáján.

Úgy tűnt, „helyén van” a könyvtárban. Évtizedeket töltött el ott. Szerették, elismerték – már amennyire Magyarországon az ilyen foglalkozásokat megbecsülni szokás. Az első naptól szolgáltatásnak, szolgálatnak tekintette a munkáját. Amikor kezdett, még nem volt internet. Meséli, hogy bár nehézkesebb volt a kért könyveket beszerezni, könyvtárközi kölcsönzésben, Erika írógéppel, indigóval, négy példányban kellett az igénylést kitölteni, mindent beszereztek, ami a magyar könyvtárhálózatban elérhető volt. Érdekes módon a világháló, a kereskedelmi televíziók megjelenése nem vonta el az olvasókat a zákányszéki könyvtárból.

– Az emberek nemcsak könyvekért járnak könyvtárba – mondja a volt könyvtáros. – Az olyan hely, ahol fontosak a személyes kapcsolatok. Elindul egy beszélgetés valamilyen könyvről, de ha kialakul egy bizalmi viszony, akkor megnyílnak az emberek. Nem véletlenül létezik biblioterápia, vagyis a könyvekkel gyógyítani lehet. A könyvek vigaszt nyújtanak azzal, ha megmutatják, hogy másoknak is volt hasonló élethelyzete, problémája. Sőt, megoldást is kínálhatnak rá. Az a fontos, hogy értő figyelemmel forduljunk a másik ember felé.

A kisgyerekek mindig szerettek a könyvtárba járni. Ahogy telt az idő, már olyan anyukák hozták a gyermekeiket, akik maguk is oda jártak gyermekkorukban. Az ő kedvenc könyvük ma is ott van a polcokon – különös dolog kézbe venni olyan mesét, amit Anya is sokszor elolvasott az ő titokzatos kislánykorában. Paraginé Tóth Edina nagyon jó kapcsolatban volt az iskolával. Minden osztálynak tartott órát a könyvtár bemutatására, a gyerekek megismerték, megszerették a helyet, a szellemét, a könyvek világát. Több költözést végigcsinált könyvtárosként. Mindig tágasabb helyre kerültek, ami megnövelte a közösségépítés lehetőségeit. Lehetett író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat tartani, helyben találkozni országosan ismert írókkal, költőkkel. Itt szerezte meg azt a rutint, amellyel ki tud állni emberek elé, értelmezni dolgokat, irányítani a figyelmüket.

Mikor érezte először, hogy nem innen szeretne nyugdíjba menni? Fokozatosan tudatosult benne, hogy a muszáj feladatok elveszik az idejét, energiáját a kreatív dolgok elől. Jelentés, statisztika, adminisztráció – egyszer, amikor olvasó lépett be, és úgy érezte, bárcsak ne jött volna, mert határidős jelentést kell írnia, nagyon megdöbbent a saját reakcióján. Aztán jött egy rendelet, hogy megszűnik a könyvtárosok közalkalmazotti jogállása – nem lett nagy változás, de eltűnt a szerény fizetéshez addig társuló biztonság.

– Ötvenhárom éves koromig alkalmazott voltam. Egyedül ugyan egy falusi könyvtárban, de mégiscsak csavar egy gépezetben. Szerettem volna kipróbálni, mit érek egymagam. Vállalkozónak lenni kockázatosabb, de ha sikered van, az a te személyes sikered. A magam ura akartam lenni. A döntéssel elvesztette a rendszeres könyvtárosi jövedelmét. A családja elfogadta ezt, bíznak benne, támogatják. Volt közalkalmazottként kapott végkielégítést – ezt induló tőkének tekinti az átmeneti időszakra. Bízik benne, hogy ha visszaszorul a járvány, elindulhatnak a személyes jelenléttel járó tevékenységei is. Jó visszajelzéseket kapott az internetes megjelenései után, szépen szaporodnak a követői, pedig nem él a lájkvadászat könnyű eszközeivel.

Van egy további hobbija: tíz éve kezdett el gyöngyfákat készíteni. Különös, szép, kreatív dolog, drótszálakra különböző színű, nagyságú gyöngyöt fűznek, az alkotás többnyire miniatűr fa formáját ölti. Megnyugtatja az alkotót. A könyvtárat is dekorálta az alkotásaival. Sokan kérték, mutassa meg, hogyan kell ilyet készíteni. Erre is több ideje lesz, taníthat rá másokat is.

És van még számos ötlete, tervkezdeménye, amikből egy idő múlva új ága sarjadhat a kínálatának. Ahogyan a Tündérboszi fogalmazott:

– A fejemben sorban állnak a gyöngyfák.